Megjöttek!

Hazafelé jövet láttuk, hogy megjöttek, itt vannak a gyünyörű kék ég alatt, tavaszi nagytakarítás, lámúr a családbővítéshez.

Beszaladtunk Etyekre, hogy megnézzük, milyen a borfalu, meg a magyar hálivúd amikor nincs felfordulás, de nem találtunk egy fagyizót, sem igazán pincét sem a "belvárosban", aztán a szomszéd faluban a cukrászdában kollégámba botlottunk, aki etyeki, de ő is ide jár a szomszédba fagyizni. Micsoda hatalmas a kék ég és mily kicsi a világ! S ahogy a gólyáknál ilyenkor, náluk is bővül a család (heh, hamarosan nekik is csomagot hoz a gólya).

Aztán ahogy haza értünk, csak hogy multimédiás legyen a mostani bejegyzés, felütöttem egy kötetet, Pardi Anna: Ágak körül a virradat - a könyv címéhez passzol ez a múlt heti képem:

- és a következő cím nélküli versnél nyílott meg:

Nem lehet egyetlen szív dobogásába
rejtőzve
kibírni az életet,

nem lehet minden este egyazon az úton
hazamenni,
s pihenni térni egyedül,

nem lehet minden reggel azzal kelni,
hogy elfogy az idő,
és nem marad utánunk senkisem,

nem lehet nem résztvenni, nem cselekedni,
valamilyen sorsot ki kell verekedni,
ki kell szenvedni
mindenkinek.

Hogy erről mi jut az eszembe, azt hagyjuk meg belső örömnek, de azt elárulom, hogy coach kollegánk 3 éves kislánya nagy "honvágyat" ébresztett.

IQ és szerelem

Hogy jön össze az a két dolog? Úgy, hogy van egy ilyen film: IQ, Meg Ryan-nel. Könnyed szerelmes történet. Mondanám, szupergagyi, lecsó után (szódával) elmegy. Albert Einstein és idős tudós barátai felkészítik a fiatal autószerelőt, hogy tudósnak nézzen ki, hogy ezzel elcsábítsa a csinos matematikust. Az autószerelő bátortalanul fellép a katedrára, és lassan belekezd: "Az életben minden utazás, amit az ember megértés és szeretet nélkül hajt végre." Einstein kijelenti: "Nem hiszem, hogy az Isten kockázna az életünkkel." Éljenek a hullócsillagok!

A fúzióra, és a szívre! Űrrakéták, huss!

Érzéki fenekek

Megy az egyik film, Vong Kar-Wai filme, a Szerelemre hangolva. Szerelemre vagyok hangolva? Nem ez a lényeg, hanem az, hogy jó a film! 10-ből 10 pontot kapott a Port-on. Érzéki fenekek, összenézések, órák, érzelmek, és persze férfi-nő kapcsolat. Érdekesen fotózott, érdekesen vezetett film, nagyon tetszik, ajánlom. Többször meg kell néznem, minden alkalommal újabb dolgokra figyelek oda benne. Na meg a zene...


- Egyedül van?
- Igen.
...
- A feleséged volt.

- A férjét nem látom mostanában.
- A feleségét nem látom mostanában.

- Na de ilyen csinosan szalad le tésztáért?!

Alma

Az alma nagyon sokféle képpen kötődik hozzám. Az óvodai jelem alma volt. Az iskolai táskámon alma alakú macskaszemek voltak a csatok. Ha valami egészségesre akarok gondolni, akkor az alma jut eszembe, kerek, piros, vitamíndús, olyan egész, és egészséges. Mint egy érett alma. Most van más is.

Az úgy volt, hogy az egyik hölgy ismerősöm fotóját betettem a telefonomba, meg a PC-re háttérképnek. Elég, ha az ember naponta nézi, és epekedik egy ilyen csinos barátnő után, állítom, meglesz a hatása, beleszerelmesedik. Gondolom olyan ez, mint amikor a tini lányok kiragasztják Beckham vagy Heath Ledger, vagy Leo Dicaprió képét a falra, vagy beragasztják a tolltartójukba. Kár, hogy a másik irányba nem működik a dolog, pedig de jó lenne magamat beszugerálni valaki fejébe. Azt hiszem, ez csak szakítás után működik, vagy ha valakit elküldenek, akkor erősödik meg benne a hit, hogy ez volt az igazi kapcsolat. És minél jobban elküldik, annál jobban vonzódik. Én is. Most is.

Na jó, túlélem, a szerelem jön-megy (mint a vonat), megint a vonaton keresem a kétszemű lányt, meg az uszodában, meg a neten is, hiába, lassan feladom, és elmegyek afganisztánba, ahol biztos jó pasinak fognak tartani.

Szóval feladtam a hölgyet, gondoltam kicserélem a képet a telefonomban, veszem az első témát, amit a Nokia tett bele. Azt mondja Apple téma. Szép kerek almák, 4 darab, piramisban egymáson. Írtam fent, hogy az alma sokat jelent nekem. Szóval valami pozitív. És nem a legutóbbi lányra emlékeztet. Hurrá!

Aztán jut eszembe, hogy tudat alatt választottam ezt a képet. A hölgyet ugyanis Almának hívják! Persze, én nem úgy hívom, hanem úgy, ahogy a családom szokta, de most az almáról már megint ő jut eszembe, csak most már gondolati áttéten keresztül. Az a fránya laterális...

Csöbörből vödörbe.

Kapcsolatok

Kapcsolatokon gondolkozom. Férfias férfi nem hívja a lányt, és az megveszik érte. A gyenge fiú a szomszédban lakik, mindig ott van, ha kell, ha a lánynak segíteni kell, ha panaszkodhatnék. De mint férfi, észre sem veszi.
Kapcsolat elkopik, vagy megveszik a lány az erős fiúért, ha az nem telefonál? Hugom gyötrődik, ha a barátja nem telefonál, én meg azt hiszem, találnak helyettem mást, ha nem telefonálok.

Helyettesíthető vagyok? Van komparatív előnyöm?

A kérdés fel van téve:
1) mi a boldogság? (Ha ingzsebből ki tudom fizetni az Audit?)
2) milyen az igazi férfi? (S akarok-e olyan lenni?)
3) mitől lesz az embernek vonzó kisugárzása? (A parfüm lenne?)

Ismerősöm, szőke, mosolygós lány, kedvesen a vállamra teszi a kezét: tudod, jó pasi vagy te, de nekem a magasak jönnek be.

Ha közel megyünk az agyhoz, észrevesszük a kapcsolatokat.

Panasz

Írom itt a panaszaimat, de minek, ha az akinek szól nem olvassa.

Az úgy volt, hogy hét végén nagyon apás hangulatom lett, mondom is, hogy miért nem kerülünk kicsit közelebb, hisz pontosan egy éve nyúzzuk egymást, nekem is jobb ha itthon várnak, neki is jobb, ha számíthat rám. A kulcsmásolás, meg a gyerekcsinálás is téma volt már. Azt mondta ez most nem aktuális, mert egy év alatt nem változtam meg, nem hoztam elég virágot, nem udvaroltam úgy és annyit, ahogy szerette volna, és amúgy is türelmetlen vagyok a már meglévő (ám csodálatos) gyerekeimmel. Neki meg igazi pasi kell, akivel majd hű de boldogok lesznek, s ha velem bajlódik, nem találja meg az igazit. Ennyiben maradtunk.

S most rétessel, mozival, könyvekkel, könyvtárral, Melrose Place, Monk, MI5, Stohl nyomozó, Született feleségek, és még ki tudja milyen sorozatokkal bombázom/kompenzálom magam. Uszodába járok újra, és fájlalom a szívem, hogy de egy pocsék ember vagyok. És még mosni is kézzel mosok.

És amikor magam vagyok, nagyra nyitom a kaput a nagy szerelemnek.

A nap korong

Rövid és velős udvarlási kísérlet. Nagyjából úgy, mint mikor 10 évesen életemben először szerelmet vallottam.

Képek az előző bejegyzéshez

Kicsit morbid, amikor a hóhér fotózik. Az új géppel készült képek a régi gép haláláról.

Zenei elsősegély

Ismerősöm kérdi az előbb, nincs-e véletlen Depeche Mode vagy Ákos zeném. Mondom nincs, nem vagyok olyan zene letöltögetős, de megkérdem az ismerősöket, holnapra talán lesz valami. Azt mondja az késő, most kell, elsősegélynek. Futok egy kört, találok a cégben egy számot, egyetlenegyet, elküldöm, örül. "Örök hála. Tutti!" Aztán jut eszembe, hogy van nekem ez a webrádióm, ahol leválogathatok neki számokat, és megoszthatom. Hát leválogattam, most meg is osztom. Aki szereti, hallgassa! Nekem azóta ez szól: Ákos - Keresd meg a lányt.



(Megkeressem?)