Google által segítek fordítani magamnak a múltból

Beadtuk az útlevél kérelmet, amihez születési anyakönyvi kell, amihez házassági anyakönyvi kell, és kiderült, hogy hamarosan a nejemnek új útlevél is kell. Ne tudjátok meg mennyit görcsöltem a fotókon, mert a finn fotós olyan képet csinált, amin összevissza csuklik a gyerek feje, a saját fotón meg látszik a hullámos lepedõ. Otthon úgy csinálnak igazolványképet, hogy az anyuka fehér blúzban (vagy fehér lepellel letakarva) ölébe veszi a kicsit, a két melle kétoldalról megtámasztja a gyerek fejét, és az nem borul sem jobbra, sem balra (lapos mellel nem tudom hogy sikerül), csak a háttér, ugyan nem zavaróan, de látszik, mármint anyuka blúza, vagy a fehér lepedő gyűrődik. A finnek így nem fogadják el, csak ha távoli fehér háttér elõtt fotózzuk, valahogy csípõbõl kitartva, térdünkre ültetve a kicsit, de azért a kérésemre a fotóboltban hozott anyagból nyomtattak megfelelõ méretû igazolványképet. Otthon megmutattam egy fotómműteremben (a Kálvin téren), és megnyugtattak, õk sem tudnának jobb képet csinálni, retusálni meg fotosopolni felesleges, a magyar hatóság így elfogadja. Reméljük, ámmen.

Aztán görcsöltem a fordításon, mert a finn eredeti születési és házassági igazolásokat angol nyelven kaptam, és olyan nyakatekerten volt benne az, hogy kotikunta (municipality of residence at birth), hogy a fordításban kétszer szerepelt a születési hely. Mert nekik nem elég az, hogy hol született a gyerek (place of birth), ami egyébként nem a pontos születési hely (pl ha a mentõben, akkor útközben, vagy a város, ahol a kórház van), hanem a finnek születési helyként a szülõk állandó lakcímét írják be, pontosabban azt, ahol a gyerek lakni fog, de van egy másik helység is megadva, a kotikunta (municipality of residence), a másik születési hely, ami meg annak a városnak a neve, ahol az illetékes önkormányzat, vagy micsoda (itt maistraatti-nak hívják, ami magisztrátus, vagy nyilvántartó, vagy anyakönyvi hivatal lenne, és régen regisztrációs hivatalnak hívták - rekisteritoimisto, itt adnak személyi számot, itt házasodunk, és itt halunk meg), magyarul talán a járásnak megfelelõ (nem a járok valakivel értelemben).

Naszóval, elkerülendõ a pontatlan fordítást, hogy szabatos magyarul járjak el, megkérdeztem googli kisasszonyt, hogy mit mond arra, hogy finn anyakönyvi kivonat, hátha valaki már felrakta a netre, és hozott egy oldalt, ahol volt egy pontos fordítás a 10 évvel ezelõtti anyakönyvi kivonatról, ami, tadamm, ülletüsz-ülletüsz (kb Micsoda meglepetés!) a saját fordításom volt, még mondom is magamnak, mennyire hasonlóan fordította le, és nézem az URL-t, a saját régi honlapom. Na nesze, a 10 évvel ezelõtti múltból, egy ottfelejtett archív honlappal segítettem jelenkori önmagamnak. Ennél már csak az lett volna jobb, ha beizzítom az idõgépet, és elmegyek a két héttel késõbbi jövõbe és megnézem ezt a bejegyzést, hogy mit is írtam, hogy is fordítottam le amit ma beadtam. Tiszta vissza a jövõbe érzés, és már hiszek az internet hatalmában, hatalmas terveim születtek, hogy megosztok mindent, hogy aztán 10-20 év múlva, ha még nem jött el értem a Vogon ûrhajó, újra ráeszmélhessek arra, amit most csináltam. Hosszú életet a bloggernek!

A telefonos segítség is rulez, mert a finnországi magyarok azonnal tíz levélben segítettek. Csak írd meg a listának, miért fáj a fejed, és megoldják neked. (Ahogy BZ mondta: Ne fizess olyan tudásért, ami ingyen is elérhető!)

Naszóval, az időrengést elkerülendő, hogy a két héttel késõbbi múlt ne sérüljön, megírom:

1) Person and family relationship information - Henkilö- ja perhesuhdetiedot - Személyes és családi adatok
2) Municipality of residence at birth - Syntymäkotikunta - Lakóhely a születéskor (vagy fordítják még: születési helynek is, ha a 3. pontba külföldi születési helyet írnak)
3) Place of birth - Ulkomalainen syntymäpaikka - (Külföldi) születesi hely
4) Municipality of residence - Kotikunta - Lakóhely
5) Registration authority - Rekisteriviranomainen - Regisztációs hivatal (a lakóhelynek megfelelõ maistraatti)

Vizit

Megyek tüdőszűrésre, mert minden évben rendesen kapom a behívót: itt az ideje megnézni elkaptam-e már valami halálos kórt, káros vagyok-e a környezetemre. Adom a behívót, az igazolványom. Nézik a lakcímkártyát, és hümmögnek, hogy nem ide tartozom. Ja, egy faluban van az állandó lakcímem, ahol nem lakom, mert elváltam. Sőt, a faluban nincs is tüdőszűrés, egyáltalán semilyen rendelő nincs, nemhogy ilyen, pedig a falu a város alatt, annak bűzét és kéményeit szívja, és méretileg is már város lehetne, de nincs rendelő, ahova mehetnék, egy távoli városból hoznak minden télen mobil vizsgálót, az iskola egyik tantermét alakítják át, kifeszített kötelekre fektetett fehér lepedőkkel takarva el a vetkőzőt a vizsgálótól. Semmi páncél, vagy ólomfal, hogy a káros sugárzás a várakozókat ne érje. Azt a vizsgálatot lekéstem, de amúgy is bent lakom a nagyvárosban, megyek oda, ahonnan a behívót küldik. Ahol régen, vagy 15 évvel ezelőtt laktam. Azt mondja a hölgy, hogy ha fizetek 300 Ft vizitdíjat, megcsinálják, ezért ne kelljen messzire utaznom. Na de eszembe jutott, hogy nekem ilyen vizsgálatokra van egy papirom, ami mentesít a vizitdíj fizetés alól, csak azt kell mondanom, az eredmény kell egy másik orvosnak. Na fogják a fejüket, megvizsgálnak, de lehet, hogy még most is azon gondolkoznak, hogy könyvelik ezt majd be a számítógépbe.

Mert amit korábban 5 perc alatt meg lehetett csinálni, azt most könyvelni kell, számlázni kell, fizetni kell, a fizetést stornózni kell, mióta van minőségbiztosítás. És most hiába magam alatt vágom a fát, ez a szakmám, mégis sokszor felesleges mindent agyon adminisztrálni, vagy lehetne a gépesítést okosan elvégezni, hogy a paciens, akit a sors fura fintora miatt még ilyen esetben is betegnek hívnak, ne várjon feleslegesen. Vagy hogy onnan küldjék azt a meghívót, ahova valóban tartozom.

Mér(l)eg

Tegnap vettem egy mérleget. Mióta külön élek, nem méregettem magam, mert egy igazi férfinak nem kell magát méregetnie. Azért az alakomra (sic!) hiú vagyok, és megpróbálok mérlegtudatosan élni. Ha eszembe jut a napi mérlegelés, majd jó bűntudatom lesz, és visszateszem a 7. szelet lekváros kenyeret, és nem veszem meg a csipszet, kólából is csak a lájtosat.

Megvettem a mérleget, és hogy ne mindjárt bűntudattal kezdjek, még a mérlegelés előtt belaktam azzal az isteni padlizsánkrémmel, sok sok pirítóssal. (Az akciós piritós sütőt nem vettem meg, mert annyira gagyi volt. Pedig azért indultam a boltba.) Mennyire más így! Kösz a receptet!

Padlizsánkrém:
2 nagy vagy 3 kisebb padlizsánt a sütőben 20 perc alatt héjában megsütünk. Érdemes előtte megmosni, de azt felesleges, mert lejön a bőre, és érdemes a végét levágni, elkerülendő a robbanást, és érdemes alá papírt vagy alufóliát tenni, a kicsorgó levek ellen. Úgy melegen lehúzzuk a héját, és összetörjük. Van aki azt mondja fa késsel vagy fakanállal, mert a fém elrontja, nekem úgy tűnt a hideg (fém) nem tesz jót neki, mert megkeményíti. Ha turmixolod, akkor úgyis mindegy. A péphez jön a következő: 1 fej hagymát kevés olajon üvegesre sütünk, ebben megpárolunk 4 darab, apróra felvágott, lehetőleg jó érett paradicsomot. Mikor szétesett, nem baj, ha kicsit darabos, a tűzről levéve a padlizsán-péphez keverjük. Összetört fokhagymával (elfér benne 1-2 egész fej, nem csak pár gerezd), sok sóval, kevés borssal ízesíjük. Kis olajjal lehet még krémesíteni. A hagyma miatt jobb magányos estéken enni, piritóssal, félédes vörösborral.

A padlizsánkrémezés után álltam a mérlegre. Hurrá, még így sem érem el a százat! De a méretkezésben megfájdult a fejem, az egész bal arcom, fájt, inklúding a szemem és a fogam is. Most aztán nem tudom fogorvoshoz menjek-e vagy szemészetre, vagy meteorológushoz, esetleg mindjárt a temetőbe? Hihi, BAL-szerencse.

Kisbetűvel jegyzem meg, hogy vettem egy fotógépet is. Terápiás okokból. Felhívom a figyelmet, hogy ismerkedni is lehet vele, itt írják, hogyan. RIP Yamada Powercam 670.

Update.
Nem fog ki rajtam! Már 3 évesen kiderült, hogy műszerész leszek, akkora érzékkel tudtam rádiógombot tekergetni, meg szétszerelni mindenféle kis kütyüt. Például kisautót, villanymozdonyt, az öcsémet (ollóval), de még egy egész villamost is. (Ennek később nagy hasznát vettem, de nem ide tartozik.) Az összerakás annyira már nem érdekelt, ahhoz nem volt türelmem, meg valami mindig kimaradt, és újra szét meg össze kellett rakni.

Most a kamerával vagyok így. Mennyi csavar! De egy sem bújhat el, mindet kicsavarom szép sorban!

Szétszedtem a régi kamerát, mikor rájöttem, hogy az objektív atomi, azaz tovább nem bontható, és enyhe erőltetéssel, kis ütéssel a helyére ugrik. Ember legyen a talpán, aki visszacsiálja! Megesz a méreg! Most egész este legózni fogok, a kamera darabjaiból építek valami hasznosat. Hátha, a gyerekeimnek. Vagy... mostmár tényleg kuka.

Fotogép kampec

Morcos vagyok. Nem kicsit, nagyon. Elkúr(tuk)tam.

Történt, hogy a mókus sziget bejáratánál le akartam fotózni magam. Letettem a kamerát a híd korlátjára, és leültem vele szemben a padra. Míg a timer pislogott, a szél lefújta a gépet és az leesett. Szerencsére (?) nem a tengerbe, hanem egy párkányra: a híd a korláton túl még 20 centit tartott, arra, kopp, rá az objektívre. A zoom kivételével úgy látszott működik, lehetett vele képeket csinálni. Most visszanézve azonban látszik, hogy nem jók a képek, mintha üvegablakon keresztül fotóztam volna. Basszuskulcs! Csak emiatt az út miatt vettem gigás memóriakártyát. Most kereshetek hozzá gépet. Mint amikor a zoknihoz vesz az ember nadrágot.

Gondoltam megosztok egy pár képet, de elmúlt. Dühös vagyok, földhöz verem magam, aztán kicsavarom a nyakam, és lehúzom magam a WC-n. Óh, én maxima stupida!

Pedig a törés előtti képek sokkal szebbek, színesebbek, mint amit akármelyik társam készített, ugyanott.

Becsúszik a 40

Tegnap délután a met.hu-n láttam, amint becsúsztunk a negyven fokba. Ma "még csak" 37 fokot mutat a hőtérkép, azt is a kúnság mezején.

Tegnap öcsém jött elém, hogy a nagy melegben légkondis kocsival vigyen haza. Nem volt szerencséje, becsúszott az előtte állóba. Aztán lett gondolom nagy anyázás, jegyzőkönyv, meg mindenféle. 17 éve vezet rendszeresen, azóta nem volt koccanása se. Most meg amortizálta a kocsi elejét. Szerintem a meleg miatt. Kicsit magam is okolom, ha nem kellett volna a segítsége, akkor nem kellene lökhárítót meg motorháztetőt javíttatni.

Figyeltem az érzéseim. Mennyi hasonló történt már velem. Kellemetlen ott állni, amint elfog az idegesség. Mi lesz ezután? Haza tudok menni? Mennyibe fog ez kerülni? Most hasonlót éreztem, de fura, nem én voltam a póruljárt. Mennyire szerencsétlennek éreztem magam!

A Casco-n gondolkodtam. Nincs neki, tehát a javítást magának kell fizetnie. Tegyük fel, hogy lesz 100 ezer. A Casco havonta lenne 13-15 ezer, még így is jobban megéri neki, mintha a biztosítást fizette volna (ha most összeadnám, ami pénzt kifizettem az előző kocsimra, persze én össze is törtem évente rendesen). De ha 200 lesz a javítás, még akkor is jól jár. Az utóbbi 17 évben megspórolt legalább 2 millió Casco összegének ez csak a töredéke. (17x12x10k)

Van, aki hasonlóan gondolkodik a buszjegy vásárlásról. Ebben a melegben (talán) kevesebb a buszokon az ellenőr. Szerintetek?

(az utolsó mondatot loptam)

És itt egy frappáns befejező mondat.

1 karakter / sec

Ennyi a jelenlegi sebessége a gépemnek, amint írom a blogot. Tetü lassu lett az utolsó idõben. Servicepack 2 elõtt, és antivirus nélkül határozottan gyorsabb volt. Ma a bekapcsolástól a blogger belépésig eltelt 20 perc, addig a merevlemez folyamatosan kerregett. Nem tudom mi folyik a háttérben, de valami nagyon eszi az erõforrásokat. Ki kellene dobni ezt a matuzsálemet, de már hozzá nõtt a szívemhez. 9 éves, Finnországban vettem, 300 MHz AMD processzor a motorja. Eddig jól megvoltunk, amire kellett, arra megfelelt. Kis csetezés, blog írás, fotók rendezgetése. Ezzel a géppel még hangot is szerkesztettem, gyerekeink hangját vettük fel vele, és adtuk oda hanglemez formájában a nagyszülõknek 99-ben, karácsonyi ajándékba. De szép is volt, de rég is volt! Azon gondolkodom, hogy kidobom, holnap lesz lomtalanítás. Tesóm jön segíteni kidobni egy még öregebb mosógépet, amit Csepelke segített felhozni, és Antymix segített levinni a pincébe, mikor megvettem az új mosógépet. Ha már itt lesz, visszaviszünk egy kölcsönben itt levõ hûtõszekrényt a tulajdonosának, két hónapja foglalja a helyet, azóta van új, szebb, jobb, nagyobb, szintén az öcsémtõl. Hamarosan búcsút intek a számítógépnek, ha sikerül a munkahelyemen megcsípni egy leselejtezett 2 GHz-es pentium gépet. Bárcsak itt lenne már! Azt hiszem a finn billentyûzet fog hiányozni a legjobban. És ez a tetûség nem borzolja tovább az idegeimet.

Tegnap este reflektálni szerettem volna Csepelke bejegyzésére, de nem bírtam kivárni a gép bootolását, inkább dühömben reseteltem és elmentem aludni. Azaz elmentem volna aludni, ha nem jön közbe egy stresszes idegesség. Be kell vallanom, bepánikoltam. Túl sok cigit szívtam és túl sok alkoholt ittam a PASO koncerten. Rádásul táncolni sem tudtam, mert ki mással, mint keresztanyám fiával tallákoztam, aki annyira örült nekem, hogy egész este szóval tartott. Kicsit zavart, de végül kapott jó pontot is: meghívott egy söre, és hazahozott kocsival. Hogy mitõl voltam ideges? Szúrást éreztem, amilyet már a válás óta nem éreztem, és vizionáltam magamnak egy infarktust. Nyugtatóval, beta blokkolóval és MagneB6-tal tudtam végül elaludni.

Mi történt elõtte? A volt feleségem pasija, meg az állandó panaszkodása járt a fejemben, hogy nem tudja fizetni a gyerekek horvátországi fellépését. Ami nem is Horvátország, hanem Macedonia (Ohrid) lesz. Pedig az Eurót már befizettem, épp elõtte napon. Útlevelek lejártak, ez is plusz pénz. Õnaccsága úgy gondolja, hogy nélkülem is be tudja adni az ikrek útlevél kérelmét, amit kétlek. Szerintem az elvált szülõnek is van beleszólása, hogy mehetnek-e a gyerekek külföldre.

Na ennyit az indulatokról, ma megígértem magamnak, hogy soha többet cigaretta, soha többet (sok) kóla, kávé, alkohol. És lefogyok még vagy 15 kikót. (Ma este már futottam is, miután lekisértem a vendégeim a buszmegállóba). Persze a kardiológiára elmegyek (majd, ha lesz idõpont), jól jön egy kis megnyugtatás. És lesz a szívem megint 1 ütés / sec.

Fiatalember, a maga szívének semmi baja. Tessék sokat szeretkezni, attól testben, lélekben megerõsödik!

Elmegyek

"Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze..."

Ma épp el akarok menni innen. Mindegy, hogy hová, de leginkább ide. Épp ma kaptam levelet, várnak is, az augusztusi GGP-re ott akarok lenni. Ha egyedül mennék, lenne szállásom is, de néhány ismerősöm jönni szeretne velem, hogy mutassam meg nekik Finnországot. Dilemma.

Béka segge alatt a hangulatom. A tegnapi buli után ideges voltam, mert nem értünk haza az ikrekkel időre. Ex és She találkoztak. Mire kiszedtem az ikreket a medencéből és haza cipeltem őket, Ex már ott várt a ház előtt. Vele szemben álltam meg a kocsival, és a két nő farkasszemet nézett. El akartam kerülni a találkozást, nem akartam, hogy lássák egymást, hogy a két nő méregesse egymást. Szégyent éreztem, mert nem tudtam elkerülni ezt a kellemetlen pillanatot. (Ex megtiltotta, hogy a gyerekek és egy másik, nekik idegen nő egyszerre legyen velem. Tudom, hogy jogilag ez nem állja meg a helyét, hogy semmi köze ahhoz, kivel vagyok és mit csinálok, és hogy élem a magánéletem, de be tudja dumálni a gyerekeket, mint ahogy a lányomat is megdumálta, ezért nem jön soha láthatásra.)

Nem ez tette be a kaput. Az utolso csepp az volt, mikor barátaim a tegnapi idegességemmel akartak szembesíteni. Mindek idegeskedni azon, hogy van barátnőm? Hogy Ex is látja? Neki is van pasija, csak nézzem meg a wiwin.

Basszus, megnéztem. Kár volt. Most elképzelem mint az a nagy darab ember ölelgeti a volt feleségem, az én házamban, aminek még mindig (és még 11 évig) fizetem az árát. És ha kifizettem? Ex benne hempereg ezzel az emberrel és veri a gyerekeimet. Hatalmas tetoválásai (Ex is tetovált) negatív érzéselet keltenek bennem. Egy tanult, bölcs ember nem tesz magára önként lemoshatatlan jeleket.

"Élj vele boldogan, áldásom rád Ő talán elvisel minden hibád"

Annyira elqrta ez az egész a hangulatom, hogy ZP-be be se mentem, csak a korlátról néztem Zagart. Álltam ott, se berugni, se táncolni, se semmi. Aztán hazajöttem. Megtelt a kád, megyek belealszom magam. Jack Bauer a telefonnal küzködik, épp most váltják le, fekete ember lesz az elnök, de kit érdekel? Elhatároztam, hogy elmegyek (milyen úton indulok még nem tudom). A fiaim is lassan leválnak rólam, nem fogok hiányozni nekik (basszus csak ez a q sírás ne akarna folyton rám törni mikor ezt leírom). A fszba. Mint egy kis kölyök aki beverte a térdét.

"Nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és nem találsz rám"

Már semmi sem fontos. Az egész világ egy nagy ganyé, mindenki kapirgál benne magának. Ki arany félkrajcárt talál, ki csak sz...ros gilisztát.

Vettem a fiaimnak egy-egy jópofa hátizsákot. Fiuk, majd arra használjátok, hogy bele pakoltok 3 váltás alsógatyát, meg zoknit, meg pólót, egy g. utikalauzt, és a nyakatokba egy törölközőt, és meglátogattok ott, ahol pohjantähden alla. Ennyit útravalónak: legyetek bölcsek, és ne vegyetek el olyan nőt, aki a szemetekbe nevet. Vili?

EÜ

Ebben a balesetben nem az a legrosszabb, hogy fáj, hogy nem tudok lehajolni bekötni a cipőmet, még csak nem is az, hogy rendesen lefürödni sem tudok (mert egy törülközővel csak letörölgetem magam ahol kell), hanem az, hogy ki vagyok szolgáltatva. Sorba kell állnom az SZTK-ban, hallgatni ahogy sopánkodnak az emberek. Fél óra a sor az információnál, befizetni a vizitdíjat, még nagyobb sor az orvosnál, aki mint kiderül rosszul lett és be sem jött rendelni, az emberek újra sorban állnak, de "vizitdíjat vissza nem adunk". És szídják a kormányt, szídják mittomén milyen Ágnest, és sopánkodnak. És bejutok az orvoshoz, aki jól beszél magyarul, jó szakember, de eszembe juttatja, hogy mit mondott Öszödi Ferenc: akinek nem tetszik menjen a francba. Mennék is kérem az első vonattal, vagy repülővel, csak ne kötnének ide érzelmi szálak, emberek, barátok.

Még egy fájó pont: elmennék este Quimby és Belga koncertre, de a hasfalam nem bírja a mozgást, így minden esti szórakozás függőben marad, még egy jó szexre is képtelen vagyok. Meztelen szakácskodásnak is lőttek. Ülni, olvasni sem tudok. Hogy a szerencsétlenségem egy kicsit nemesebb szinre emeljem, elképzeltem, vagyis megálmodtam, hogy nem is leforráztam magam, hanem hasba lőttek. Mennyivel büszkébb lennék egy haslövésre, mint egy ilyen ciki esetre.

Tegnap nagyon megnyúztak. Leszedték a kötést, mindenféle finomkodás nélkül, lemosták az elhalt bőrt, új kötést kaptam. Közben azt hittem, hogy bepisilek, és csak a neveltetésem miatt nem üvöltöttem. Ha nincs a nővér, aki kommentálta, hogy mindjárt vége, és nyugtatott, hogy ezt így kell csinálni, elájultam volna.

Otthon kéne maradnom, ágynyugalom, kényeztetés. Ja, de kitől? Ex erre nem volt hajlandó, törődni velem. Törődés nélkül meg, hiába vagyok férfi, elvesztem a hitem, erőm, lendületem, elhatalmasodik a káosz felettem. Vagy bennem.

Baleset

A mai nap nem fog bevonulni a történelem legdicsőbb napjai közé. Itthon maradtam, mert a mai napon áramszünet miatt nem tudunk termelni. Sem a számítógépek, sem a légkondi nem működik, ebben a melegben ez utóbbi érv is elég lenne kiadni a szabadságot mindenkinek.

Este itt aludt egy ismerős, reggel épp menni készült, azaz még egymással voltunk elfoglalva, mikor megjöttek a gyermekeim. Fél órával korábban, mint vártam. Így kapkodós fürdés, öltözés, reggelizés, kínos mosoly mindkét oldalról. Barátnő el. Fiaimmal közös program kipipálva. Leadtam őket egy ismerősnél, hogy medencében pancsoljanak amíg ebédet főzők. Telefon csöng, víz elforr, leemeléskor kendő lángra kap, edény billen, forróvíz a hasamra (forró vizet a kopaszra!). Tenyérnyi foltban megégtem. Gyerekek haza, irány az orvos. Hiába hűtöttem, fáj. Annyi a délutáni úszásnak, a hétvéginek is, a jövő heti Balatonnak is. Ki tudja, az anyajegyemnek is, amit épp leforráztam. Para hegyek voltak, mostanra csak tompa szomorúság maradt, hogy csinálhattam ilyet? Én kapkodni? És... még nincs vége a napnak.

Kicsit vissza kell vennem ebből a kapkodós életformából.