A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szomorú. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szomorú. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. február 22., vasárnap

Bízom a jövőben

Nehéz megszólalni az előttem szóló után. Vártam a véget, hogy a nagy leleplezés után eltesznek láb alól az ősrobbanás elvakult hívei, de nem történt semmi. Hatásszünet megvolt, alig érkezett értékelhető komment, de valljuk be, boldog vagyok, hogy Bukfenc és VeraLinn dícsért, SpaceCow meg figyelmetlen volt, de kimentette magát. Kettes fiam, leülhetsz. Nagyobb tapsot vártam, na.

De az élet nem áll meg, s a jövőbe vetettem a hitemet, vagyis a magomat, na látom, ebből sem mosom magam ki. Ha nem bíznék a jövőben, nem vetegetnék magokat. Vagy azért vetek magokat, hogy legyen jövő? Jövőhét még biztosan lesz, munkával, izzadással. Ha meg már nem lesz izzadás, majd kimegyünk a földekre kapálni, vetni magokat, meg virágot, meg fákat, és lesz izzadás ezerrel. A párom úgyis azt mondogatja bár programozás helyett kertésznek ment volna. Mert annak van látszatja. Az növekszik, ha szépen gondozzuk. Na ebben kicsit segítünk neki, elplántáltunk együtt egy kis palántát, ami még ki sem bújt a földre (tudjuk, a csillagkapun keresztül), azt majd növelgetheti, nevelgetheti kedvére. És ha jön az álomcsőd, majd akkor is lesz valahogy. Álmok nélkül is elvagyunk, nem? Kivesszük szépen a pénzünket a bankból, veszünk rajta aranyat, azt meg elássuk, hátha kihajt belőle valami, mint az egykori mesében. Hogy is volt? A tanácsadó kilopta éjjel az elrejtett kincset. Ejnye, no, a tanácsadónak nem mondjuk meg, hol ássuk el a basa kincsét. A legnagyobb kincs úgyis a

Szóval elültettem egy fát. És most előkerült egy kép. Vagyis kettő... Asszem, túlságosan optimista voltam. A fa ugyan megnőtt, biztos árnyékot és gyümölcsöt is ad, de minek, ha nem élvezhetem? Igen, a gyerekeim talán, ha el nem árverezik azt a házat... És ugyam hova lett az a szép zöld gyep.

Ami a legjobban bánt, és ami ellen tenni úgysem lehet, hogy hova lettek azok az édes, csöpp gyerekek.

2008. január 19., szombat

Már megint depi

http://parnakonyv.freeblog.hu/archives/2007/06/01/2383012/

Most is, mint mindig mikor egy világ omlik össze bennem, ezt hallgatom. És előveszem a listát, kíhúzok egy nevet, és azon gondolkozom felhívom azt akivel a legutóbb a legjobb volt. Mennyi ideje is? Csak jöjjön valaki, egy ölelésre, vacsorára, örökre...
Jöhet az úszás és szaunaterápia, pia, pia, pia, pia... Meg a szivar.

2007. augusztus 7., kedd

Padlizsán

Nem megy az alvás. Ghymes szól, Jaj Vali barátom, húzza a szakszit, szakítja a szívem. Ma felkavarodtak a régi emlékek: középiskola, versírás, egyetem, vállalkozás, család, albérletek, Finnország, szakérő állás, barátok, hazaköltözés, szenvedés, betegség, válás, költözés, gyerekek, hétvégék, unalom, egyedüllét, főzés, olvasás, kirándulás. És még mi vár még? Utazás? Szerelem? Új család, gyerekek? Sok sok adag padlizsán. Balsors, bánat vagy barátok, büszkeség, boldogság?

Nézem a virágot az asztalon. A plusban vettem a hét elején, hogy egy pár szál díszítse a lakást, ott, ahol a pénztárcámat megtalálták. Kókadozik a finn vázában. Mintha összetöpörödtek volna a rózsafejek. Eszembe jut Jean-Baptiste Grenouille, ahogy főzte a sok virágot, és főzte az áldozatait, pedig csak az illatukat akarta megörökíteni. Így akarok én is megfogni illékony dolgokat, hangulatokat, pillanatokat.


Nick Cave & Kylie Minogue - Where The Wild Roses Grow

Csiga szeretnék lenni egy vadvirág alatt. Vagy egy vadvirág. Nem, inkább vad rózsa, akit a szél teker és tép, de ki nem szakít.

2007. július 16., hétfő

Elmegyek

"Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze..."

Ma épp el akarok menni innen. Mindegy, hogy hová, de leginkább ide. Épp ma kaptam levelet, várnak is, az augusztusi GGP-re ott akarok lenni. Ha egyedül mennék, lenne szállásom is, de néhány ismerősöm jönni szeretne velem, hogy mutassam meg nekik Finnországot. Dilemma.

Béka segge alatt a hangulatom. A tegnapi buli után ideges voltam, mert nem értünk haza az ikrekkel időre. Ex és She találkoztak. Mire kiszedtem az ikreket a medencéből és haza cipeltem őket, Ex már ott várt a ház előtt. Vele szemben álltam meg a kocsival, és a két nő farkasszemet nézett. El akartam kerülni a találkozást, nem akartam, hogy lássák egymást, hogy a két nő méregesse egymást. Szégyent éreztem, mert nem tudtam elkerülni ezt a kellemetlen pillanatot. (Ex megtiltotta, hogy a gyerekek és egy másik, nekik idegen nő egyszerre legyen velem. Tudom, hogy jogilag ez nem állja meg a helyét, hogy semmi köze ahhoz, kivel vagyok és mit csinálok, és hogy élem a magánéletem, de be tudja dumálni a gyerekeket, mint ahogy a lányomat is megdumálta, ezért nem jön soha láthatásra.)

Nem ez tette be a kaput. Az utolso csepp az volt, mikor barátaim a tegnapi idegességemmel akartak szembesíteni. Mindek idegeskedni azon, hogy van barátnőm? Hogy Ex is látja? Neki is van pasija, csak nézzem meg a wiwin.

Basszus, megnéztem. Kár volt. Most elképzelem mint az a nagy darab ember ölelgeti a volt feleségem, az én házamban, aminek még mindig (és még 11 évig) fizetem az árát. És ha kifizettem? Ex benne hempereg ezzel az emberrel és veri a gyerekeimet. Hatalmas tetoválásai (Ex is tetovált) negatív érzéselet keltenek bennem. Egy tanult, bölcs ember nem tesz magára önként lemoshatatlan jeleket.

"Élj vele boldogan, áldásom rád Ő talán elvisel minden hibád"

Annyira elqrta ez az egész a hangulatom, hogy ZP-be be se mentem, csak a korlátról néztem Zagart. Álltam ott, se berugni, se táncolni, se semmi. Aztán hazajöttem. Megtelt a kád, megyek belealszom magam. Jack Bauer a telefonnal küzködik, épp most váltják le, fekete ember lesz az elnök, de kit érdekel? Elhatároztam, hogy elmegyek (milyen úton indulok még nem tudom). A fiaim is lassan leválnak rólam, nem fogok hiányozni nekik (basszus csak ez a q sírás ne akarna folyton rám törni mikor ezt leírom). A fszba. Mint egy kis kölyök aki beverte a térdét.

"Nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és nem találsz rám"

Már semmi sem fontos. Az egész világ egy nagy ganyé, mindenki kapirgál benne magának. Ki arany félkrajcárt talál, ki csak sz...ros gilisztát.

Vettem a fiaimnak egy-egy jópofa hátizsákot. Fiuk, majd arra használjátok, hogy bele pakoltok 3 váltás alsógatyát, meg zoknit, meg pólót, egy g. utikalauzt, és a nyakatokba egy törölközőt, és meglátogattok ott, ahol pohjantähden alla. Ennyit útravalónak: legyetek bölcsek, és ne vegyetek el olyan nőt, aki a szemetekbe nevet. Vili?