Elmegyek

"Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze..."

Ma épp el akarok menni innen. Mindegy, hogy hová, de leginkább ide. Épp ma kaptam levelet, várnak is, az augusztusi GGP-re ott akarok lenni. Ha egyedül mennék, lenne szállásom is, de néhány ismerősöm jönni szeretne velem, hogy mutassam meg nekik Finnországot. Dilemma.

Béka segge alatt a hangulatom. A tegnapi buli után ideges voltam, mert nem értünk haza az ikrekkel időre. Ex és She találkoztak. Mire kiszedtem az ikreket a medencéből és haza cipeltem őket, Ex már ott várt a ház előtt. Vele szemben álltam meg a kocsival, és a két nő farkasszemet nézett. El akartam kerülni a találkozást, nem akartam, hogy lássák egymást, hogy a két nő méregesse egymást. Szégyent éreztem, mert nem tudtam elkerülni ezt a kellemetlen pillanatot. (Ex megtiltotta, hogy a gyerekek és egy másik, nekik idegen nő egyszerre legyen velem. Tudom, hogy jogilag ez nem állja meg a helyét, hogy semmi köze ahhoz, kivel vagyok és mit csinálok, és hogy élem a magánéletem, de be tudja dumálni a gyerekeket, mint ahogy a lányomat is megdumálta, ezért nem jön soha láthatásra.)

Nem ez tette be a kaput. Az utolso csepp az volt, mikor barátaim a tegnapi idegességemmel akartak szembesíteni. Mindek idegeskedni azon, hogy van barátnőm? Hogy Ex is látja? Neki is van pasija, csak nézzem meg a wiwin.

Basszus, megnéztem. Kár volt. Most elképzelem mint az a nagy darab ember ölelgeti a volt feleségem, az én házamban, aminek még mindig (és még 11 évig) fizetem az árát. És ha kifizettem? Ex benne hempereg ezzel az emberrel és veri a gyerekeimet. Hatalmas tetoválásai (Ex is tetovált) negatív érzéselet keltenek bennem. Egy tanult, bölcs ember nem tesz magára önként lemoshatatlan jeleket.

"Élj vele boldogan, áldásom rád Ő talán elvisel minden hibád"

Annyira elqrta ez az egész a hangulatom, hogy ZP-be be se mentem, csak a korlátról néztem Zagart. Álltam ott, se berugni, se táncolni, se semmi. Aztán hazajöttem. Megtelt a kád, megyek belealszom magam. Jack Bauer a telefonnal küzködik, épp most váltják le, fekete ember lesz az elnök, de kit érdekel? Elhatároztam, hogy elmegyek (milyen úton indulok még nem tudom). A fiaim is lassan leválnak rólam, nem fogok hiányozni nekik (basszus csak ez a q sírás ne akarna folyton rám törni mikor ezt leírom). A fszba. Mint egy kis kölyök aki beverte a térdét.

"Nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és nem találsz rám"

Már semmi sem fontos. Az egész világ egy nagy ganyé, mindenki kapirgál benne magának. Ki arany félkrajcárt talál, ki csak sz...ros gilisztát.

Vettem a fiaimnak egy-egy jópofa hátizsákot. Fiuk, majd arra használjátok, hogy bele pakoltok 3 váltás alsógatyát, meg zoknit, meg pólót, egy g. utikalauzt, és a nyakatokba egy törölközőt, és meglátogattok ott, ahol pohjantähden alla. Ennyit útravalónak: legyetek bölcsek, és ne vegyetek el olyan nőt, aki a szemetekbe nevet. Vili?