Vizit

Megyek tüdőszűrésre, mert minden évben rendesen kapom a behívót: itt az ideje megnézni elkaptam-e már valami halálos kórt, káros vagyok-e a környezetemre. Adom a behívót, az igazolványom. Nézik a lakcímkártyát, és hümmögnek, hogy nem ide tartozom. Ja, egy faluban van az állandó lakcímem, ahol nem lakom, mert elváltam. Sőt, a faluban nincs is tüdőszűrés, egyáltalán semilyen rendelő nincs, nemhogy ilyen, pedig a falu a város alatt, annak bűzét és kéményeit szívja, és méretileg is már város lehetne, de nincs rendelő, ahova mehetnék, egy távoli városból hoznak minden télen mobil vizsgálót, az iskola egyik tantermét alakítják át, kifeszített kötelekre fektetett fehér lepedőkkel takarva el a vetkőzőt a vizsgálótól. Semmi páncél, vagy ólomfal, hogy a káros sugárzás a várakozókat ne érje. Azt a vizsgálatot lekéstem, de amúgy is bent lakom a nagyvárosban, megyek oda, ahonnan a behívót küldik. Ahol régen, vagy 15 évvel ezelőtt laktam. Azt mondja a hölgy, hogy ha fizetek 300 Ft vizitdíjat, megcsinálják, ezért ne kelljen messzire utaznom. Na de eszembe jutott, hogy nekem ilyen vizsgálatokra van egy papirom, ami mentesít a vizitdíj fizetés alól, csak azt kell mondanom, az eredmény kell egy másik orvosnak. Na fogják a fejüket, megvizsgálnak, de lehet, hogy még most is azon gondolkoznak, hogy könyvelik ezt majd be a számítógépbe.

Mert amit korábban 5 perc alatt meg lehetett csinálni, azt most könyvelni kell, számlázni kell, fizetni kell, a fizetést stornózni kell, mióta van minőségbiztosítás. És most hiába magam alatt vágom a fát, ez a szakmám, mégis sokszor felesleges mindent agyon adminisztrálni, vagy lehetne a gépesítést okosan elvégezni, hogy a paciens, akit a sors fura fintora miatt még ilyen esetben is betegnek hívnak, ne várjon feleslegesen. Vagy hogy onnan küldjék azt a meghívót, ahova valóban tartozom.