Tegnap vettem egy mérleget. Mióta külön élek, nem méregettem magam, mert egy igazi férfinak nem kell magát méregetnie. Azért az alakomra (sic!) hiú vagyok, és megpróbálok mérlegtudatosan élni. Ha eszembe jut a napi mérlegelés, majd jó bűntudatom lesz, és visszateszem a 7. szelet lekváros kenyeret, és nem veszem meg a csipszet, kólából is csak a lájtosat.
Megvettem a mérleget, és hogy ne mindjárt bűntudattal kezdjek, még a mérlegelés előtt belaktam azzal az isteni padlizsánkrémmel, sok sok pirítóssal. (Az akciós piritós sütőt nem vettem meg, mert annyira gagyi volt. Pedig azért indultam a boltba.) Mennyire más így! Kösz a receptet!
Padlizsánkrém:
2 nagy vagy 3 kisebb padlizsánt a sütőben 20 perc alatt héjában megsütünk. Érdemes előtte megmosni, de azt felesleges, mert lejön a bőre, és érdemes a végét levágni, elkerülendő a robbanást, és érdemes alá papírt vagy alufóliát tenni, a kicsorgó levek ellen. Úgy melegen lehúzzuk a héját, és összetörjük. Van aki azt mondja fa késsel vagy fakanállal, mert a fém elrontja, nekem úgy tűnt a hideg (fém) nem tesz jót neki, mert megkeményíti. Ha turmixolod, akkor úgyis mindegy. A péphez jön a következő: 1 fej hagymát kevés olajon üvegesre sütünk, ebben megpárolunk 4 darab, apróra felvágott, lehetőleg jó érett paradicsomot. Mikor szétesett, nem baj, ha kicsit darabos, a tűzről levéve a padlizsán-péphez keverjük. Összetört fokhagymával (elfér benne 1-2 egész fej, nem csak pár gerezd), sok sóval, kevés borssal ízesíjük. Kis olajjal lehet még krémesíteni. A hagyma miatt jobb magányos estéken enni, piritóssal, félédes vörösborral.
A padlizsánkrémezés után álltam a mérlegre. Hurrá, még így sem érem el a százat! De a méretkezésben megfájdult a fejem, az egész bal arcom, fájt, inklúding a szemem és a fogam is. Most aztán nem tudom fogorvoshoz menjek-e vagy szemészetre, vagy meteorológushoz, esetleg mindjárt a temetőbe? Hihi, BAL-szerencse.
Kisbetűvel jegyzem meg, hogy vettem egy fotógépet is. Terápiás okokból. Felhívom a figyelmet, hogy ismerkedni is lehet vele, itt írják, hogyan. RIP Yamada Powercam 670.
Update.
Nem fog ki rajtam! Már 3 évesen kiderült, hogy műszerész leszek, akkora érzékkel tudtam rádiógombot tekergetni, meg szétszerelni mindenféle kis kütyüt. Például kisautót, villanymozdonyt, az öcsémet (ollóval), de még egy egész villamost is. (Ennek később nagy hasznát vettem, de nem ide tartozik.) Az összerakás annyira már nem érdekelt, ahhoz nem volt türelmem, meg valami mindig kimaradt, és újra szét meg össze kellett rakni.
Most a kamerával vagyok így. Mennyi csavar! De egy sem bújhat el, mindet kicsavarom szép sorban!
Szétszedtem a régi kamerát, mikor rájöttem, hogy az objektív atomi, azaz tovább nem bontható, és enyhe erőltetéssel, kis ütéssel a helyére ugrik. Ember legyen a talpán, aki visszacsiálja! Megesz a méreg! Most egész este legózni fogok, a kamera darabjaiból építek valami hasznosat. Hátha, a gyerekeimnek. Vagy... mostmár tényleg kuka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése