2007. július 17., kedd

1 karakter / sec

Ennyi a jelenlegi sebessége a gépemnek, amint írom a blogot. Tetü lassu lett az utolsó idõben. Servicepack 2 elõtt, és antivirus nélkül határozottan gyorsabb volt. Ma a bekapcsolástól a blogger belépésig eltelt 20 perc, addig a merevlemez folyamatosan kerregett. Nem tudom mi folyik a háttérben, de valami nagyon eszi az erõforrásokat. Ki kellene dobni ezt a matuzsálemet, de már hozzá nõtt a szívemhez. 9 éves, Finnországban vettem, 300 MHz AMD processzor a motorja. Eddig jól megvoltunk, amire kellett, arra megfelelt. Kis csetezés, blog írás, fotók rendezgetése. Ezzel a géppel még hangot is szerkesztettem, gyerekeink hangját vettük fel vele, és adtuk oda hanglemez formájában a nagyszülõknek 99-ben, karácsonyi ajándékba. De szép is volt, de rég is volt! Azon gondolkodom, hogy kidobom, holnap lesz lomtalanítás. Tesóm jön segíteni kidobni egy még öregebb mosógépet, amit Csepelke segített felhozni, és Antymix segített levinni a pincébe, mikor megvettem az új mosógépet. Ha már itt lesz, visszaviszünk egy kölcsönben itt levõ hûtõszekrényt a tulajdonosának, két hónapja foglalja a helyet, azóta van új, szebb, jobb, nagyobb, szintén az öcsémtõl. Hamarosan búcsút intek a számítógépnek, ha sikerül a munkahelyemen megcsípni egy leselejtezett 2 GHz-es pentium gépet. Bárcsak itt lenne már! Azt hiszem a finn billentyûzet fog hiányozni a legjobban. És ez a tetûség nem borzolja tovább az idegeimet.

Tegnap este reflektálni szerettem volna Csepelke bejegyzésére, de nem bírtam kivárni a gép bootolását, inkább dühömben reseteltem és elmentem aludni. Azaz elmentem volna aludni, ha nem jön közbe egy stresszes idegesség. Be kell vallanom, bepánikoltam. Túl sok cigit szívtam és túl sok alkoholt ittam a PASO koncerten. Rádásul táncolni sem tudtam, mert ki mással, mint keresztanyám fiával tallákoztam, aki annyira örült nekem, hogy egész este szóval tartott. Kicsit zavart, de végül kapott jó pontot is: meghívott egy söre, és hazahozott kocsival. Hogy mitõl voltam ideges? Szúrást éreztem, amilyet már a válás óta nem éreztem, és vizionáltam magamnak egy infarktust. Nyugtatóval, beta blokkolóval és MagneB6-tal tudtam végül elaludni.

Mi történt elõtte? A volt feleségem pasija, meg az állandó panaszkodása járt a fejemben, hogy nem tudja fizetni a gyerekek horvátországi fellépését. Ami nem is Horvátország, hanem Macedonia (Ohrid) lesz. Pedig az Eurót már befizettem, épp elõtte napon. Útlevelek lejártak, ez is plusz pénz. Õnaccsága úgy gondolja, hogy nélkülem is be tudja adni az ikrek útlevél kérelmét, amit kétlek. Szerintem az elvált szülõnek is van beleszólása, hogy mehetnek-e a gyerekek külföldre.

Na ennyit az indulatokról, ma megígértem magamnak, hogy soha többet cigaretta, soha többet (sok) kóla, kávé, alkohol. És lefogyok még vagy 15 kikót. (Ma este már futottam is, miután lekisértem a vendégeim a buszmegállóba). Persze a kardiológiára elmegyek (majd, ha lesz idõpont), jól jön egy kis megnyugtatás. És lesz a szívem megint 1 ütés / sec.

Fiatalember, a maga szívének semmi baja. Tessék sokat szeretkezni, attól testben, lélekben megerõsödik!

2 megjegyzés:

csepelke írta...

Vegyél egy biciklit, akkor jöhetsz velem esténként felderíteni Csepelt.
A laptopot ne dobd ki, add nekem!
Pötyögni jó lesz.

Betond írta...

Van bicikilim. Szerinted mivel járok Antymixhez és a Tescoba?
De bicikliháton elsuhannak a csajok, a hullámzó idomoktól kitekert nyakkal meg könnyű fának hajtani. Futás közben a világ női része jobban megfigyelhető, és hátha... akad majd valaki aki velem fut.