Mikrofonpróba helyett

Kamerapróba 1-2-3, mondhatnám, de nem hangos, szóval inkább csak mutogatom. Csinálni pár fotót nem nagy szám, de olyan fotót csinálni, amiből kiderül vajon mit tud és hol vannak a gép határai, már komoly feladat. Lefotóztam a cipőm az asztal alatt, és éles maradt a kép. Na, döfi.

Apám, persze fotóművész, fitymálta a gépem, mert hogy duplaennyiből már profit lehetett volna kapni, meg hogy a Kodak csak filmet tud(ott) gyártani, gépekhez nem ért, meg a Schneider objektív, az nem márka, a Leica, meg a mittudomén milyen, az a tuti. Na ezzel a géppel sötétben is olyat fotóztam, a beépített vaku is megfelel, majd meglássuk egy év mulva milyen képek virítanak itten a bloggon. Ha még itt bloggolok és nem valami csinos csajszi fenekét foggom. Ma este megyek randira, meglátjuk kijövünk-e egymással. (Na nem úgy mint Vesper, csak módjával.)

Szóval próbálkozom, itt is, csajokkal is, legalábbis egyel (vagy eggyel, hogy irjuk, egy gy-vel vagy eggyel? - Egyel azt jeletni ritkít, pl. répát, ami keleten murok), meg a fotógéppel is, itt vannak az eredmények. Anyukám örült a kávéfőző gépnek, ma reggel fel is avatta, tud még tejet is habosítani. Aztán pár kép a falról. Volt egy festő aki apám fekete-fehér fotóiról színes képet festett, pont eltalálta a színeket.

Azt mondják hasonlítok apámra, aki hasonlít nagyapámra, ergo, hasonlítok nagyapámra. A lányom meg Hugira.

Nem panaszkodom! S hogy a csajozást meg a fotózást összehozzam egybe, ma este felkérem a randi társamat, legyen az aktmodellem...