Aki figyelmesen olvassa a blogot, tudja, mennyire izgatottan vártam kedd 24-ét. Aki még figyelmesebb, azt is tudhatta, hogy kedd 24-ére vettem jegyet az Operába, Sibelius koncertre. A legfigyelmesebbek azt is tudhatták, mekkorát fogok koppanni kedden, 24-én, mert ilyen nap jövő júniusban lesz legközelebb.
Megyek haza, vonattól gyalogolok a buszhoz, mikor látok két magyar-finn baráti kör tagot, puccos ruhában menni a vonat felé. Holnap lesz a koncert, biztos ma valami más finn-magyar programra mennek. Vajon miről maradok le?
Az idő negyed hét, sietek a könyvtárba leadni 2 könyvet. Utána szabad vagyok: képeket rendezgetek, főzök holnapra és olvasok. Így is lett volna, ha a könyvtárban be nem villant volna valami. Lehet, hogy ma van a koncert? Megnézem a naptáram, és csapok a homlokomra, hívom Sheelát, hogy azonnal induljon, ma van a holnap. Hívok egy taxit, míg megjön van vagy tíz perc fürdeni, borotválkozni és felvenni valami operásat.
A vége jó: széles vigyorral jöttem el életem első komolyzenei koncertjéről.
Közben próbáltam megszámolni, hányan is voltak a zenészek, megszámoltam kb 30 hegedűst, 7 bőgőst, 7 kisbőgőst, 3 nagyhegedűst, háromszor hét fúvóst, volt szaxi, fuvola, harsona, kürt, még hárfa is, de az nem fúvós, volt dobos, és volt egy komoly úriember aki néha megzengetett egy fém háromszöget, triangulum, ugrik be a zeneórán tanult név.
Le is vontam a következtetést: a filharmónia (he: fül-harmónia) is csinál olyan hangulatot, mint a Madness, csak máshogy, itt még a hátam is bizsergett egy-egy szebb dallamon, vagy harmónián, vagy hogyishívjákon.
Egyetlen különbséget tudtam csak megfigyelni: a Madnessben nem volt karmester.
Meg is számol mehemed három féle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát. Meg ne fogd a tehén farkát!
Nem tudta ezt Mehemed, felrúgták a tehenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése