Fogy a Szederbor, ott vacognak, kocognak, kuncognak a "különlegességek" a másik szobában, várják, hogy kézbe vegyem őket és illatfelhőjükkel beterítsenek. Letehetetlen könyv, ma is, ebéd helyett is inkább olvastam, s most is olvasni fogom, ölelés és összebújás helyett is.
Sajnálom mindig, ha egy könyv végére érek, olyankor kiürül a világ. Húzom, halasztom, lassan olvasom, hogy tovább tartson. Ez kimondottan ilyen könyv volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése