F-korszaki kollegám mondja, hogy "beleszarik, ki mit gondol" róla. 3 diplomával, 2 idegen nyelv ismeretével rendelkezik. Aranygalléros. Jön, megy, nehezen tudom beilleszteni a cégről alkotott rendbe. Fiatal. Szabad. Meggondolatlannak mondanám, de 3 diploma mellett nem lehet az. Asztalán bűvös kocka. Kuckójában meghatározhatatlan otthonosság.
Épp a vizsgákra készülünk, mikor megjegyezzük róla: "ő F". Elvihetnénk a vizsgára, demonstrációnak. És ahogy beszélgetünk vele, egyre jobban meggyőz róla, hogy tényleg F. Üde színfolt. Csodálkozom. Ilyen belőlem már nem lesz, a fekete kalapom nem engedi, hogy ennyire elengedjem magam. Ahhoz "szükség van az anyád picsájára is".
Vizsga előtt mindent elolvastam, amit lehetett. Na jó, majdnem mindent. És be kell látnom, semmit sem tudok. Talán azt meg tudom fogalmazni, mit nem tudok (semmit). És azt is meg tudom mondani, mikor nem alkalmazható a tudásom (a vizsgán). És ha valaki ezt tudja magáról, rendelkezik a legnagyobb elérhető tudással.
Amint mondtam, tacit tudás. Nem tudom visszaadni. Thats it. Valaki húzza ki belőlem!
Nem szeretem ezt az A-B-C-D-E-F kategorizálást. Miért nem lehet a korszakoknak metaforákkal nevet adni? Aztán megvilágosodok: mert így kiszámítható, mi lesz az F után. Nem probléma, feladat. Rájöttem a megoldásra. Csökkent a bizonytalanságom.
S hogy milyen lesz a G? Az űrben időutazik, bolygók közt árulja a tanácsait. Az csak az X? Sebaj, nekem mindegy, hogy hívjuk (a név úgyis csak címke).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése