Késztetés

A tegnapi BZ előadáson hangzott el egy elmélet a késztetésről. Mi motiválja az embereket a siker elérésében?
1) Híresnek lenni. Ha nem sikerül, mert csak kevés embernek adatik meg a hírnév, akkor megpróbálunk 2) maradandót alkotni. Ez sem jön össze mindenkinek, megpróbálunk hát legalább 3) sok pénzt keresni. Akinek ez sem megy, megpróbál máshogy hasznosnak mutatkozni. Ezekből lesznek azok akik 4) másokon segítenek. Megjavítják a csöpögő csapot, vagy kidugítják a szomszéd WC-jét. Esetleg kerti partit szervez, hogy mások jólérezzék magukat. Akinek ez sem sikerül, a belső feszültséget (kognitív disszonancia) 5) alkohollal csillapítja.

Az elmúlt hétekben azon gondolkoztam, hogy filmklubot indítok. Az előadásokon sok film elhangzik, amit érdemes megnézni, majd megbeszélni, és hozzá kötni az eddig tanultakhoz (konstruktivizmus). Helyükre tologatjuk az új fogalmakat, és felépítjük közöttük a hiányzó kapcsolatokat. Kialakítunk egy új nyelvet és közös gondolkodásmódot. Mindezt tesszük aprósütemény vagy pizza mellett, mert a közös cselekvés (lásd evés, hányás) megerősíti a csapatot. S hogy a pizza jobban csússzon, valami nemes nedűvel öblítjük le. Ennek kellemes következménye az agysejtek leépítése és a felejtés, ami segít a régi rossz tudást, beidegződést kisöpörni, és segít helyet csinálni az új ismereteknek.

Oké, jöjjenek hozzám az emberek. Hely van, le tudok ültetni úgy 10-15 embert, a szőnyegen is elfér további 5-6. De mi lesz, ha mind a 60 évfolyamtárs eljön? Láttam az intenzív kurzuson, mi lett a házból, ahol este leültünk ablakot szélesíteni. Tömény köd. Vagy füst. Hangzavar. Amit a szomszédok nem igen tolerálnának. Na meg a rend. El kellene mosogatni, ki kellene takarítani. Beszerezni poharakat, tányérokat. Oké, oké, ez mind megoldható. Nem probléma. Úgysem ér rá mindenki. Fogjunk bele! Kezdjünk el filmklubot szervezni!

Na de elhangzott a fenti sorrend az ön-motivációról, s beugrott, hogy a filmklub és a kerti parti egymással ekvivalens. Ha nekiállok jótékonykodni, partit szervezni, sikeres ember (azaz híres, vagy olyan aki maradandót alkotott) már nemigen lesz belőlem. Hmmm. Nem tetszik. Inkább nem mozizunk!

Mégis, miről szólt volna a mozi? Nem másról, mint a hírnévről. Hogy összehozzak egy csomó embert, hogy összehozzak egy jó csapatot, hogy helyet adjak az ötletelésnek. Hogy adjak. Hogy én adjak. Hogy valami kicsi maradandót alkossak. Sőt, tovább megyek, hogy ebben a szakmai/baráti körben népszerű (híres) legyek. Na nem, ennek még a látszatát is el akarom kerülni, inkább megvárom, míg valaki felajánlja, hogy nézzük meg nála a filmeket.

Az én váram úgysem palota.