Napi adag

Kiírom magamból a napi adagot.

Tele a fejem, és muszáj könnyíteni rajta. Ilyenkor, mikor írok, kiteszem ide, itt megmarad örökre, már nem felejtem el, nem kell tovább emlékezetben tartani. Lehet gondolni valami másra.

Ma egy kérdés kapcsán erősen elgondolkoztam rajta, miért is blogolok. Magyarázom magamnak: az úgy indult, hogy... és mondom a mentségeim. És elkezdek kételkedni, vajon megéri? Terápia? Vagy magamutogatás? Tetszeni akarok ezzel valakinek? Vagy ennyire nincs senki akinek a gondolataimat elmondhatom? Egyik sem igazán. Lehet, hogy vannak ötleteim, és nem tudom hol dobjam be őket. Kiteszem ide, hátha valaki ráakad, és ha tudja, használja. Továbbgondolja, és alkot belőle valamit. Aztán meghív egy sörre: kösz az ötletet. Valahol ilyesmire gondolok.

A blog jó lenne reklámozni magam, vagy lobbizni valami mellett, vagy ellen. Ha lenne valami szerszámom, amit el akarok adni, akkor talán használnám is, és nem ilyen gyagyablogot írnék, hanem Szakmait. Nagy esszel. De nincs, nem alkottam semmi maradandót. Még. Hacsak nem a 3 gyerekem, de azokkal nem házalok. Lobbizni sem igen lobbizok, nincs semmi olyan a fejemben, most, amit reklámoznék. Hacsak nem azt a szakmát, amit művelek, vagy ahol most próbálom tágítani az agyam. A kettő nem üti egymást, de másra jó. Az egyik eszközt árul, a másik gondolkozni tanít.

Apropó, gondolkozás. Ülök egy mekdonáldsz klónban, és tömöm a fejembe a - na nem a zsemlét, hanem a tudást. Még azt a pár oldalt, adalékot el kell olvasni. Olvasom az esettanulmányt, abból a könyvből, amit korábban el kellett volna olvasnom. És örülök, hogy szóban lesz a vizsga. Lesz alkalmam beszélgetni, frissíteni a tudásom, párbeszédet folytatni, és megtudni, hogy ami a fejemben eddig összeállt, az vajon jó irányba áll e. Lesznek puha jelek.
Ekkor leül mellettem 3 fiatal. Arról beszélnek, hogy milyen hülyeség a szóbeli vizsga. Mert ott nem tudnak reklamálni, ha rossz jegyet kapnak. Elgondolkodom. Ha valaki szóbelin rossz jegyet kap, akkor azt éreznie kell. Hogy nem úgy ment, ahogy kellett volna. Hogy nem azon jár a feje, amin kellene. Megszoktuk a tipizált jeleket. Az egyetlen helyes választ. Ebből indulunk ki. És ez a fiatal abból indul ki, hogy ha rossz jegyet kapna. Miért nem tanulja meg az anyagot? Ötösre? Miért nem olvassa el, amit el kell olvasni, és miért nem gondolkozik? Már elfelejtett gondolkozni? Már most tudja, hogy nem fogja megtanulni? És mi van, ha a tanár megkérdi, te hányasra értékeled azt, amit mondtál? Mond egy jegyet, és azt kapja? Ha azt mondja közepes, akkor is elmegy reklamálni? Gyerek, magadnak adtad azt a közepest. Átlag vagy. Azt mondom, ne akarj bedobó lenni. Ha be akarsz dobni, nagyot kell dobni.

A tipizált válaszokról megint elkalandozott az agyam. Már egy ideje próbálgatom, mit szólnak a junk-food árus nénik, mikor megpróbálom kizökkenteni őket. Kiváncsi vagyok. Hogy reagálnak a nem tipizálható jelekre? A hamburgeriskolában megtanítják őket a 7 ultimate kérdésre. Mit kér? Levest. Az nincs. Mi van? Kis hamburger, nagy hamburger, lyukas hamburger. Jó, akkor salátát. Az van? Igen. Inni mit adhatok? Tejet. Tejet? Igen, azt szeretem. De ha van, jó a kakaó is. Megegyezünk. Kakaó nincs, de van kávé. Tejjel. Oké. Itt fogyasztja el? Nem, a konditeremben. Na erre kiakad. Az eredeti történet szerint zokogásban tör ki, és a supervisor teszi helyre. Gól.

Fogyasztani. Fogyasztani kellene, mert az utóbbi napokban túl sokat fogyasztottam. Fogyasztani lehet pozitív és negatív irányba. Ha a súlyom a koordináta rendszer. Egy dimenzió.

Nézem a gyorséttermi eladókat. Általában csinos lányok. Képzeletben térképet rajzolok róluk. Próbálok rájönni, van-e kapcsolat a csinos lányok és az általuk árult roskis, junk food között. Talán ez: szép lányok - szőkék - a szőkék butuskák - nem tudják mit árulnak - a junk food egészségtelen. Ők el tudják adni a rossz kaját. Egy okos ember nem biztos, hogy tiszta lelkiismerettel el tudná. Nekik minden eladás után kellene a szupervisor. Vagy egy jó felszolgáló. Láttál már olyan gyorséttermet, ahol felszolgálják az ételt? Nem. Oda nem azért megy az ember.

Most kell abbahagynom, mert kezdek úgy gondolkodni, mint az egyik kedvenc előadóm. Félek, követhetetlen vagyok. Nem baj, elég, ha gondolatokat ébresz. Bennem ébresztett, s most kellemesen földobódtam. Igen, ennek a blogos játéknak ez a szexepilje: jól érzem magam tőle. Ha kavarognak a gondolataim, és megpróbálom elkapni, leírni őket. És ha hasonlókat olvasok, amik gondolkodásra inspirálnak. Ha már sem sportoló, sem művész nem lettem. Mert nem abban volt a komparatív előnyöm.

Hogy? A vizsga? Megvolt, kösz jó lett. A sportos házi? Beadtam. Vacsora közben nagy tál salátával és sörrel ünnepeltem. Az éjjel aludtam. Holnap fényképezkedni megyek, kell a vízumhoz. Más? Minden rendben, a csupasz hasamon nő a szőr. Te, vizimajom.