Mikor bátyám lengyel lemezeket hozott, Lady Pank, Hotelowy Kral és hasonlókat, szívesen hallgattam. Abszolút nem zavart a keleti nyelv. De ezzel a zenével, rájöttem, nem dicsekedhetek a barátaim előtt. Meg nem értett zenekedvelő voltam. Titkoltam, hogy nekem azok a rock zenék tetszettek, egy-egy szót felismerni véltem. Később a keletnémet Puhdys-sal is hasonlóan jártam, bár nekik, mint itt az Omegának, Petróleumlámpától Gammapolisig nagyon sokféle zenéjük volt (egy kettő három). Úgy látszik, nem javulok. Hasonlóan szeretem a finn zenét, igaz, ennek a szövegét értem. Bazi nagy hangerőn a kocsiban, vagy itthon is szívesen hallgatom J Karjalainen-t (blues/rock), és a "kommunista zenének" titulált Ultra Bra-t (Minä suojelen sinua kaikelta - Megvédelek mindentől, Sinä lähdit pois - Elmentél).
Aztán ott az észt/lív zenekar, Tulli Lum akik a Värttina előzenekaraként játszottak Helsinkiben. A hozzájuk csapódott énekesnő Jugli Stalte a tizenvalahány még élő lív ember egyike, szeretné a lív nyelvet megőrizni. Érdemes lenne, érdekes a hangzása, kicsit finnes, mégis eredeti. Mivel alig ismert a zenekar, egy lemeznél úgy tűnik, leálltak, és a honlapjukat sem találom már... Pedig milyen jól szól a lemez!!!
Nylon Beat meg a lányom kedvence volt...
Most épp belorusz zene szól, J:МОРС, ők játszottak a céges partin. A lemezboltban a fazon őket ajánlotta mint a legjobb banda. Egy számuk itt alant, a másik meg a link mögött. Szóval biztosan beteg, mert ilyen vegyes ízlése nem lehet senkinek...
Smetanáról és Sibeliusról nem is beszélve. A hétköznapi zenei ízlésem meg ismeritek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése