Борщ в Минске

Megérkeztünk Minszkbe. A bécsi reptéren alig volt pár percünk átszállni, mégegyszer át kellett menni a biztonsági ellenőrzésen, a laptopot ki kellett pakolni a táskából, és az övet is ki kellett fűznöm a nadrágból. A Budapesten vett vizet ki kellett dobnom. Szóval először elrepültünk nyugatra, hogy aztán keletre repülhessünk. Végig felhők felett mentünk, meg a nap sütött be az ablakon, más nem látszott. Minszkben a reptér havas volt, nem igen tisztítják a kifutó pályát. Kis reptér, az épülethez közel állt meg a gép, voltak akik a gép közelében várták az érkező hozzátartozókat, ott, ahol kimásztunk a kis 50 személyes gépből. Biztonsági ellenőrzés, bevándorlási nyomtatvány kitöltés után már jöttek is a bőrőndök. Céges taxi várt, a sofőr nem beszél angolul, telefonon kérdezte meg, hova vigyen bennünket. A reptér 45 kilométerre a belvárostól. A cégnél beült a kocsiba két kollegánk, elhoztak a hotelhez, és sétálni mentünk a városba. Fotóztam. Sétánk végén étteremben vacsoráztunk, kollegáink visszakisértek bennünket. Helyi idő szerint fél 11-re értünk vissza.
Benyomás a városról: hatalmas, széles utak, hatalmas terek mindenütt, parkok, és kivilágított épületek. A főút minden épülete megvilágítva. Nem csak az ünnep miatt. A pár nappal ezelőtti karácsony nyomai látszanak, a városban fényfűzérek, feldíszített fenyőfák mindenütt. A köztársasági palota előtt - ez valami konferencia központ, ott lesz a céges buli vasárnap - jégpálya, a fiatalok még 10 után is ott korcsolyáztak egy hatalmas, fényfűzérekből kialakított fenyőfa körül. A hotel kellemes, a finnországihoz hasonló szobák, de a fürdő nagyobb. Konnektor mint otthon, tévében 6-8 féle orosz, egy angol és egy olasz csatorna, de internet, wlan nincs, csak a földszinti bárban. Andrej elmondta, hogy keresztény karácsony, újév, ortodox karácsony és a régi naptár szerinti újév négy alkalom a folyamatos ünneplésre. Még hanukát is ünnepelné ha tudná, mikor van.
Vacsorára egytál ételt ettünk, ami húsból, krumpliból, zöldségből, Andrejnek halból volt összerakva, és egyben megsütve. Mint a finn pyttipannu, de ebben hagyma, zöldbab és répa karika volt. Saslik szerű csirkemell és sült krumpli kockákkal együtt. Lefotóztam.
Reggel kilencre jött a taxi, addig megreggeliztünk, sima kontinentális büfé, talán a túrós és üres palacsinta volt új. Munkahelyen moszkvai és helyi kollegákkal meetingezünk, ismerkedünk, dolgozunk. Holnap szombaton is munkanap.
Ebédre borscsot kértem, így írják: борщ, aztán brassói szerű házi ételt. Árak mint otthon. Találtunk automatát, már helyi pénzem is van, hamarosan beugrunk a GUM-ba ajándékot venni. Aztán elég sűrű a program.
Az emberek mint otthon, nem látok jellegzetes orosz beütést. Talán az fura, hogy nincsenek koldusok meg kéregetők, és az emberek, ha nem is boldogok, de nem látszanak depressziósnak. A trolik, buszok, villamosok szakadtak, a metró olyan mint otthon. A havat nem takarították el, latyakosak az utak.
Még valami: a laptopom nem tudja olvasni az új memóriakártyát, nem tudtam a képeket leszedni. Valamit ügyetlenkedtem, másoltam a képeket, és a másolat törlésekor az eredeti is elveszett. Erre a kártyára nem szabad fotóznom, hátha vissza tudom még állítani. Mérges vagyok, ügyetlen. (Az elveszett képeket azóta részben vissza tudtam állítani, hurrá.)
Ma este újabb vacsora, egész csoportos vár ránk, holnap megint munka, aztán még nagyobb buli...