Finn mikuláscsomag

A finn mikuláscsomag, amit az autók szélvédõjére helyeznek, fehér. 40 EUR büntetés van benne, azért is ennyi jár, ha valaki elfelejti kitenni a parkolás kezdetét jelzõ óra-tárcsát. A parkoló tábla alatt írják, hány órát szabad ingyenesen parkolni. Az érkezési idõt be kell állítani, kitenni az elsõ ablakba, és a parkolóõr, vagy közterületes onnan tudja, hogy szabad-e még ott állnod. Nos, ma megkaptam az elsõ ilyet, ami azt jelenti, hogy nem találtam a tárcsát, vagy azt, hogy magyar fejjel gondolkozva nem is jutott eszembe, hogy ki kellene tenni. Így jártam elsõ nap az autóval, a fõnököm Mercijével szaladgáltam elõbb munkába, könyvtárba, bankba, ki a tengerre, aztán kocsmába, és végül haza.

A munka klasz volt, megismertem egy újabb kollegámat, szakmai vezetõmet, csodás hölgy, a minõségszemlélet a vérében, az auditálás és tanácsadás úgyszintén. Lenyomott egy másfél órás tréninget, végig kedvesen mosolyogva, kiosztott egy csomó tanulnivalót, azok mellé, amit tegnap más fõnököktõl kaptam. A nemzetközi csapatot, akikkel egy kis játék projektre kerültünk, össze kellett terelnem, volt ott minden, csak munka nem, kijelöltem nekik az irányt, erre míg a fõnöknénivel beszéltem, letértek a helyes útról. Ennyire rosszul mondtam el, mi a feladat, vagy ennyire nem fogták fel, mit kell csinálniuk? Mindenesetre egy bõ félóra alatt összedobtuk az anyagot, mikor visszaértem. Erõs teszt volt ez mára, nem tudom, szabad volt-e beleszólnom más leendõ managerek döntésébe, nekem mindenesetre nem tetszett az, ahogy a munkához hozzáálltak. Lehet, hogy a 10 éves multinál eltöltött tapasztalat teszi mindezt? Vagy a túlzott rendszerszemlélet?

Délután social engineeringet gyakoroltam, mosollyal sikerrel jártam a bankban, egy alvó bankszámlát sikerült felélesztenem, és egyben leíratni róla a volt feleségem, igaz ehhez már otthon telefonos segítséget kértem a banktól, és hoztam egy valtakirját (meghatalmazás) Ex aláírásával. Holnaptól jöhetnek az utalások! Ehhez a mûvelethez nem kellett se finn lakcím, se munkaszerzõdés, ha újat akartam volna nyitni, akkor ezek nélkül nem ment volna.

Hasonlóan jártam a könyvtárban is, beiratkoztam úgy, hogy a leendõ lakcímemet sem tudom, a TB számom sem él még (alszik), igazából úgy vagyok még itt mint túrista (az ebédnél is a túrista árat kell fizetnem, nem jár még a céges kedvezmény). A könyvtáros nénit azzal hatottam meg, hogy Aleksis Kivi könyvre lenne szükségem, lehetõleg azonnal. Az itteni könyvtár ingyenes, a beiratkozás és a kölcsönzés is. Könyvet 28 napra lehet kivenni, max. 40-et egyszerre, filmet, DVD-t 7 napra (otthon csak 2-re), egyszerre max. 5-öt, ezért sem kell fizetni (otthon 450 Ft/film). Hosszabbítani 5-ször lehet (otthon 2x). Szeretni fogjuk egymást, én, meg a könyvtár, látom elõre.

Szemben a könyvtárral, az iso kauppakeskus (nagy bevásárlóközpont) udvarán Kotipizza, írtam már róla (azt hiszem), (igen, van link), Ali, a berber barátom csinálja a város legfinomabb pizzáját. (Jut eszembe Ali bácsi, otthon, a salátabárban, mostanában gyengélkedik, jó egészséget kívánok neki!) Ali a héten nem dolgozik, jövök majd hozzá máskor.

Mivel a kocsmázásig még mindig rengeteg idõm maradt, gondoltam kiszaladok a tengerpartra, ahogy tettem azt 10 éve is, mikor elõször kijöttem. Matinkylä-ben van egy uimaranta (strand), ott lógattam a lábam, és gondoltam vissza a gyerekkori álmomra (amit 3 osztálytársammal együtt álmodtunk meg): kiülni a tengerpartra egy sörrel a kezemben és azon gondolkozni, hogyan tovább (errõl írtam már itt). Igen, ez akkor, 10 éve megvolt, most azon gondolkoztam, hogy a kengurukon kívül még milyen más célt tûzhetnék ki magamnak.

Visszaautóztam a tengerpartról a városba, és beültem a kocsmába, összejött egy kisebb magyar társaság, megbeszéltük a hazatérésem, a házavatót, a Vapput (május elsejei tavasz-ünnep, ki a városba, piknikezni, piálni, lemosni Havis Amanda fenekét - ez egy nõi alakot ábrázló szökõkút-szobor Helsinki kikötõjében, amit minden évben a fiatalok habzó tisztítószerrel megtisztítanak, és általában vizesek lesznek a szökõkút miatt).

Beszéltem a coachingról (...ahogy az edzõ a partvonalról bekiabálja az instrukciókat a pályára...), mi az, mire megjegyzi a volt kollegám: érdekes lenne látni, ahogy ott áll a coach a teremben, és üvölti a programozónak: "Rajta, még két sort, kapcsolj rá!", vagy ahogy azt mondja, "Ne totojázz, fetchelj már!" (Fetch, más néven lock vagy check out azt jelenti mikor a kódot a verziókövetõ rendszerbõl módosításra kiveszed. Freeze, vagy check in pedig a visszarakás.)

A kocsmából hazafelé indulva találtam a mikuláscsomagot a szélvédõn. Igen, a kocsma után vezettem, egy sört simán lehet inni, és utána lehet vezetni is.

Aztán ahogy hazaértem, fõnököm fiával játszottam, és rájöttem, mi a nekem való cél: összehozni még egy pár ilyen értelmes, eleven kisgyereket. A nagyfiaim már nagyok, õket már nem dobálhatom, nem csipkedhetem, nem dögönyözhetem kedvemre, szükségem lenne valakire, akivel ezt a fajta igényemet ki tudnám élni. Egy nõ nem okoz ilyenfajta örömöket, az nem megoldás erre a hiányérzetre.

Ha már a nõknél járunk, jut eszembe, hogy a finn nõknek nem szabad a szemébe nézni, itt tolakodás az ilyen. Jó, de akkor hova nézzek, ha megyek az úton? Ha kicsit lesütöm a szemem, úgy fél méterrel lejjebb nézek, a feneküket látom. Az jobb? Azt úgy látszik, szabad. Buták itt ezek az íratlan szabályok. Egyébként az elékeimben úgy élt, hogy formátlanok, csúnya arcúak, és barnák a finn lányok, lógó farmerben járnak. Erre egyre azt látom hogy mosolyognak, szoknyában járnak, jól öltöznek, és csinosak, helyesek. Sokkal kevesebb (de van) túlsúlyos, mint otthon. És az arányok is jobban érvényesülnek. Na jó, a rossz öltözködés azért még elég jelentõs, de javult a helyzet.

Ha már írtam a kocsis kalandomat, azt is hadd meséljem el, hogy az elsõ piros lámpánál lerobbantam, nem volt jó a kuplung, még nem éreztem rá. Estére kibékültünk. A kézifék sem volt ma a barátom: a parkolóházban, még délután, a szélvédõn egy cédula fogadott: az autója kigurult, visszatoltuk, máskor használja a kéziféket.

Ennyit a mai nyugodt, majdnem teljesen eseménytelen napomról.