Évfolyamtársaim rengeteg anyagot megosztanak a levelezõlistán, ennyi mindent elolvasni nem tudok. A magam órai jegyzete alapos, sokszor nem tökéletes, mert csak arra rezonálok rá, azt jegyzem le, ami számomra valami újat mond. Lehet, hogy egy példa, egy mondat fontos lenne, de elszáll az órán a fülem mellett, ezért néha elkérem mások saját jegyzetét, hadd lássam az õ paradigmájukon keresztül ugyanazt.
Néha felkerül a listára egy tömörítvény. Van, akinek annyira kevés az ideje, hogy nem tudja a kiadott ajánlott anyagot elolvasni, akkor tanul a tömörítvénybõl. De ezeknek a tömörítvényeknek a használhatósága kérdéses: ez annak az embernek a fejében született, aki lejegyezte, annak alapján, amit a prof elmondott. Az õ fejében levõ kognitív egységek (használjuk ezt a sémák helyett?) és a tömörítvény együtt jelenthet egységes tudást neki, de másnak, akinek más van a fejében, nem biztos. Még az is lehet, hogy bevezet vele az erdõbe. Rossz úton indulok el, rossz irányban, nem azt a tudást fogom megszerezni, amit a prof szeretett volna átadni. Ha a prof tudása 100%, amit lead, mondjuk 50%, amit valaki lejegyez a tömörítvényben, az maximum 25%, ami abból nekem megmarad, maximum 15%. Ha magam jegyzeteire hagyatkozom, lehet jobban járok.
Ne szaladjunk a hamis próféták után.
Igazán azt nem értem, miért osztja meg valaki egy nagyobb közösséggel, évfolyammal a saját jegyzetét? Biztos vagyok benne, hogy jó szándékkal teszi. Jót akar, de rosszul csinálja. Tévedek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése