Mai gondolatomat próbáltam megvitatni baráti társaságban. Cs* felvetett egy érdekes kérdést: ha valakit bezárok egy szobába 10 évre, ahol mindene megvan, de semmilyen külső hatás nem éri, vajon meg fog-e változni? A rendszer, ami belőle, a szobából, és a lehetőségeiből áll, képes-e létrehozni komoly, másodfokú változást? Mert ha elképzelem, nyilvánvaló, hogy megőrül, hacsak valahogy nem kűzd ellene (Mint Tom Hanks a Számkivetettben). További kérdések:
- Vajon a változás, a megőrülés másodfokú változás-e? Vagy a rendszer továbbra is rendszer marad?
- Vajon a rendszer zárt? Az előzetes külső információk, amik a bezárás előtt történtek (pl a túlélés módjai) nem a rendszeren kívüli dolgoknak veendők?
- Vajon a premisszák, az, hogy ez egy rendszer, és az, hogy a másodfokú változáshoz mindig külső tényező szükséges, igazak?
(Kép: imdb, Cast Away)
Közben megvan, Watzlawick is azt írja, lehet változást elérni a csoporton/rendszeren belül is. Huh.
4 megjegyzés:
Ha az egyen kepes ezt az allapotot rendszerkent felfogni, akkor allhat be valtozas.
Ez mar eleve a szabadsagatol valo megfosztas, de ha valaki ott kezdi abban a szobaban, akkor no problem, lasd barlanghasonlat.
Te, én nemtom hogy, s mi, de lassan engem nagyító alá vehetsz, mert már kezdek úgy élni, mint aki alig lép ki a lakása ajtaján..
Amúgy:
Miért feltétlen egy elzárt körülményben gondolkodsz?
Az emberek sablonossá vált cselekedetei pontosan ilyen zárt rendszert alkotnak. Habár elmennek dolgozni, és kommunikálnak az ottani emberekkel, mégsem élik már meg újdonságnak, mert az ego hozzászokik a mindennap megtörténő eseményekhez, és abszolute szürkévé satírozza. Ezért aztán kell az új csoda. S miért is tart minden csoda csak három napig?
Tele a vilag csodakkal, miert nem nezel magadnak egy masikat? OK, olvasom, vannak gondjaid. De a szobaban maradas, hacsak nem a vizsgaidra tanulsz, nem fog kimozditani.
Na ezt jol megirtam. :)
meg :)
Megjegyzés küldése