Olvasom egy levlistán, vagyis onnan elkalandozva valami honlapon, hogy a globális felmelegedés nem probléma. Link egy videóra, amit elkezdek nézni, de az amerikai tömegpszichózis eszközeivel dominál, nem tetszik, és 5 perc után kikapcsolom. De az alapgondolat érdekes.
Olvasom, vagyis probálok a végére jutni Watzlawick-nak, az első és másodfokú változásról, és beugrik valami. Egy rendszer a saját belső eszközeivel nem tudja saját magát megváltoztatni, ahhoz valami külső, új dolog szükséges.
Ahogy egy ember nem tudja magát elpusztítani (önmagában, külső eszköz vagy külső módszer, vagy külső segítség nélkül), úgy valószínűnek tartom, hogy a Földet sem tudnánk elrontani. Belülről. Van mindennek egy belső egyensúlya. Ha egy irányba valami kitér, akkor hamarosan olyan hatások lépnek fel ami a túlsó irányba fordítja a dolgokat. Lehet persze ebből oszcillálás, ami ugyanolyan káros lehet, mondjuk állandó felmelegedés és lehülés, de hogy a Föld, és a rajta lakók saját erőből, saját gondolattal, külső (földönkívüli) segítség nélkül nem fogja tudni tönkretenni magát, számomra hihető. Hacsak nem pont valami külső erőt felhasználva (nap sugárzása vajon külső-e). De ehhez meg valami új (külső) ötlet kell, ami a rendszeren belül nem is jelenhet meg.
Lehet, hogy jobban kellene félnünk valami külső hatástól, meteorit becsapódásától, vagy a Vogonoktól, mint saját magunktól? Gondoljátok tovább, és írjátok meg!
2 megjegyzés:
mindenki érzi, hogy ez nem így van, csak próbálja nyugtatgatni magát, és a dolgokat a szőnyeg alá söpörni ;-)
Én úgy vettem észre, hogy semmi sem történik véletlenül az életünkben. Amire készek vagyunk, az történik velünk, de mindenesetben rajtunk múlik, ki, vagy mi lép be az életünkbe a változás érdekében.
Onnantól kezdve megmár, hogy kintről jön, bentről tör, felnyal vagy megragad- tökmindegy.
Ha nem vagyunk képesek továbblépni az őrült egonk berögződésein, és kezünkbe venni az irányítást, akkor nem is bánom, ha jön egy meteor, és kettéhasítja a földet..
Megjegyzés küldése