Lementem tegnap a tengerpartra, meleg volt, fürdeni szerettem volna, úszni ott ahol a hét végén, látom kiírva a víz 20.5 fokos, talán már nem is annyira "friss", többet vízben lehettem volna, de az is ki volt írva, hogy a vízben sinilevä (kék alga) van, ami veszélyes a bõrre és a szemre, gyulladást okozhat, ezért nem mentem bele, a racionális (ész) legyõzte az érzelmeket (vágy), és lemondtam valamirõl, amit nagyon szerettem volna (úszni). Aztán este megfordult a dolog, az ész veszített olyan csatában, ahol a racionalitás közbeszólt, mint a chips meg csokoládé evés: tudod, hogy rossz az egészségre, mégis jó. Aztán mégis ki tudtam kapcsolni az aggódást, és nagyon jól aludtam utána. Vagy miatta.
Ez úgy van, hogy az érzelmi agy gyorsabb, észleli a jeleket, és tüstént cselekszik, s aztán a racionális agy is értékeli a helyzetet, és ha nincs szükség mégsem a hirtelen cselekvésre, visszafogja az érzelmi indulatokat, tompítja azokat. Az érzelmi intelligenciában a félelemmel magyarázza Berne: meglátsz egy vicsorgó, morgós kutyát, azonnal elindul a védekezõ mechanizmus, a vérkeringés, az izmok, a menekülés, aztán a racionális agy is eredményre jut: a szörny csak a tévében van, vagy a kerítés mögött, onnan nem jön ki. Az érzelmi agynak a lánc nem létezik, akkor is megijedsz.
Mostanában sokszor jutok arra az eredményre, hogy ott, ahol engedni kellene az ösztönös érzelmi agyat, gyõz a racionalitás, túlgondolkodom a dolgokat, és oda a pillanat. Most érdekes, más dolgokon parázok, mint elõtte: azon, hogy vajon nem fogok-e valamit túlkomplikálni. Ez meg metakogníció.
3 megjegyzés:
Ezt értem: bizonyos helyzetekben az a jó, ha érzelmeink vezérelnek és nem a racionalitás, hiába mondanak egymásnak ellent.
Ezt is értem: tartasz tőle, hogy attól fog elveszni a pillanat varázsa, hogy valami egészen egyszerű, természetes dolgot túlbonyolítasz, feleslegesen járatod rajta az agyadat.
Ezt nem értem: metakogníció. Nézem Bakos Ferenc nagyszerű művét, benne van a "meta-", és a "kognitív", de nem tudom őket összegyúrni, és úgy tűnik, nem egészen azt jelenti a szóösszetétel, mint amit én gondolok... Légyszi... Mit írnál a szótárba, ha te lennél a szerzője?
Metagondolkodás lenne a helyes szó.
Metakogníció annyit jelent, hogy azon gondolkodni, hogyan fogok valamit megismerni, megtudni, mikor a tanulás mikéntjén elmélkedem.
Metagondolkodás, ami itt a helyesebb kifejezés, lám, te mutattad meg, hogy hibáztam, azt jelenti hogy a gondolkodásomon (módján, mikéntjén) gondolkodom.
Köszi.:)
Megjegyzés küldése