Vége a szünetnek

Igértem idõnként beszámolok finn jellegzetességekrõl, vagy furcsaságokról. Ma a szabadságra gondoltam: a finnek gyakran kiveszik az egész júliust, ebben a hónapban megy mindenki szabadságra, uborszakszezon, a munkahelyek kihalnak. Csend volt eddig itt is, és most, hogy kezdõdik augusztus, érezhetõen tér vissza az élet, a zaj, a zsongás az irodába. Nem is baj, talán nekem is hoznak valami szeretnivalót szerelnivalót.

Na de ami a furcsa: finnországban a nyár a szép, a hõmérséklet néha eléri a 30 fokot, ragyogóan süt a nap egész nap, a tenger felmelegszik, akár fürdeni is lehet, hacsak nem túl meleg, mert akkor meg megjelenik a kék alga, de a tavak két fokkal még melegebbek, ott alga sincs. Ideális, nekem legalábbis, aki a nagy forróságot nem igen szeretem. Itt kevesebbet izzadok, azt is inkább csak a forróbb estéken, olyankor meg kinyitom az ablakot, oszt' jól van. Azt nem értem, a sok finn miért ilyenkor vonul el külföldre, mikor itthon is jót nyaralhatnak?

Ahogy ezen gondolkozom, a rövid éjszakák jutnak eszembe: ha a korábbi elméletem igaz, akkor nyáron, a rövid este alatt (a nap nem megy le) nem tudják kipihenni magukat, de mediterrán országban, ahol az éjjel is majd' olyan hosszú mint a nappal, alhatnak kedvükre a nap lüktetõ, éltetõ, energiával feltöltõ, pihenést nehezítõ, melatonin termelést gátló sugárzásától mentesen.

Szóval nyáron finnország kiürül, de ahogy az éjszakák egyre rövidülnek hosszabbodnak (freudi elszólás?), gyorsan visszatérnek, és augusztusban (akkor mikor mi magyarok kezdünk szünetelni) beindul a pezsgés. Sõt, az iskola is elkezdõdik hamar, idén augusztus 12-e az elsõ tanítási nap.