Watzlawick könyvét olvasom a változásról. Azt írja a változáshoz, az igazi, problémamegoldó változáshoz valami külsõ dolog kell: ha csak tologatjuk az asztalon a rendetlenséget, nem lesz kevesebb könyv ott, ha csak tologatjuk az agykockákat, akkor sem lesz rend, ahhoz valami új kell, új struktúra, új rendszer, ahhoz meg, hogy az új bejöhessen, valami külsõ hatás, új szabály, új hozzáállás. A változáshoz az is szükséges, hogy a jelenlegi helyzet, amin változtatni akarunk, kibírhatatlan legyen.
Ahogy Ex mondani szokta, ki kell dobni a régi ruhákat, ha újat akarunk venni. Amíg a régi foglalja a szekrényt, nem lesz égetõ szükség új ruha vásárlására.
Na ilyen volt nekem otthon az utóbbi 3 hónapot megelõzõ idõben, a munkahelyen elégedetlen voltam a saját teljesítményemmel, az országban elégedetlen voltam a lehetõségeimmel, azzal is elégedetlen voltam, hogy folyton kívülrõl reméltem segítséget, csak tologattam a problémákat, átrendeztem magamban, de kihajítani nem tudtam õket, akkor jött az ötlet, igazából külsõ, mikor M azt mondta, hiába pedálozok, nem lehet az enyém, menjek inkább Finnországba, hát jöttem, kidobtam minden addigit, az albérletet, a munkát, és most tabula rasa kezdek mindent felépíteni elõlrõl. Nem is olyan rossz. Persze, ehhez az is kellett, hogy az önbizalmam (külsõ) támogatást kapjon, s kapom is naponta többször is, online, meg offline is, mikor úgy érzem, hogy kiszívják az összes energiám, az nem összetör, hanem még jobban megerõsít. Mint az edzés.
Nehezen érthetõ, amit mondok?
1 megjegyzés:
Teljesen világos. :)
Megjegyzés küldése