Tétován

Már megint egy régi dal. Kováts Kriszta jár tegnap óta a fejemben. Átköltve, természetesen.

"Látom tétován mész a hold felé a ködben,
és a villamos visz az ûrön át..."

Tegnap telehold volt. Vagy tegnapelõtt. Egyébként videoklipként az ET forgott a szemem elõtt, ahogy kerékpározik a holdba. Ja, tegnap ET-rõl olvastam, hogy õ legalább haza telefonált.

Szeret(t)em Kováts Kriszta zenéjét. Nem tudom hova lettek a másolt kazetták. Nincs is olyan készülékem amivel másolt kazettákat lejátszhatnék. Floppy meghajtó, a kisebbik, még van a gépemben, de ebbe a laptopba már CD lemezt sem tudok dugni. Csak SD kártyát. Ha így haladunk, búcsút kell mondjunk egy csomó szalagon meglévõ zenének. Ha mindent rögzíteni is tudunk ma már, a technika fogja kiszûrni, mi az, ami fennmarad az utókornak. Mi az amit valaki érdemesnek talál, hogy hanglemezrõl, vagy szalagról digitális formára írjon.

Olvasom elveszett a Yahoo alapítók kezdetben összeállított internet kalauza.

Nekem meg a Ladánybene füzetek kellenének. Meg az a rengeteg sok fotó, amit apám fotózott. Ennyit beszkennelni, vagy reprózni lehetetlen. A filmek meg elõbb utóbb mennek a holdba.

Talán kõoszlopba kellene vésni, vagy piramist építeni és oda hordani a lemezeket, szalagokat, a lejátszóval, generátorral, tartalék alkatrészekkel, kapcsolási rajzzal, magyarázattal 250 nyelven, hozzá szerszámokat, mindent eltenni, mert vajon ha egy CD lemezt hagyok ott, az utánunk jövõk észreveszik-e hogy azon "írás" van? És vissza tudják-e majd fejteni?

Nem lehet, hogy a piramisban is van valami elrejtett írás? Az egész egy bazi nagy memória. Csak nem tudjuk kiolvasni, mert nem vesszük észre. És elveszett a módszer, ahogy kiolvasható lenne...