Az ajtóról jut eszembe. Mármint hogy Ovi finnül ajtót jelent, de ezt már mondtam. Az jut eszembe, hogy ma rájöttem, mi az a csillagkapu. Hát a női nemi szerv. A szülőalagút. Mert hogy az angyalok a csillagokból azon keresztül lépnek be ebbe a világba. Mikor ide költöznek. Szép metafora, nemdebár? Azon gondolkozom, ha ez a bejárat, akkol hol a kijárat innen? Nem, még ne állítsátok meg, még nem akarok kiszállni. De azért az biztos, ha ott jönnek, akarom mondani jövünk be, akkor valahol ki is kell menni innen. És az is biztos most már, hogy születésem előtt én is angyal voltam. Mert ha nem, miként tudtam volna ott kijönni? Azt most hanyagoljuk el, hogy vannak olyanok, akik kikerülik a csillagkaput, mert a hasból máshol is ki lehet bújni. Mindenesetre a csillagkapu azért is szép kép, mert mindig mikor benne járok, csillagok között értem magam.
Megnéztünk ma egy filmet a csillagkapun történő áthaladásról, mikor az új jövevény a vízvilágból a szárazföldre, levegőre vetődik. Tiszta olyan, mint az evolúció. Aztán eszembe jutott az ének, akár lehetne születési dal is: "A mai nap éppen megfelelő arra, hogy az angyal földre szálljon". Jó jó, tudom, hogy az eredeti nem pont így hangzik (á, dehogy!), ott a hangya megy a holdra, de akkor is. Nekem ez a saját átköltés is tetszik. Egyébként a gyerekek is valahogy így pottyannak a földre, mint az az ejtőernyő. Vagy a kovácspisti.
Tudsz úgy repülni, mint egy pöttyös labda? Á, dehogy!
Ínyenceknek ajánlom a paródiát is itt: Hiányoztam nektek? Á dehogy. Meséljek nektek? Á dehogy. (k18, politika, cigányozás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése