Aztán ahogy jöttem le a lépcsõn, más dolog is bevillant, például az, hogy milyen jó, hogy ilyen szabályosan egyformák a lépcsõk, és nem egyik kisebb, másik nagyobb, és nem kell oda se nézni, tisztán rutinból is tudok a lépcsõn járni. Vagy ha jobban fogalmazok, ereszkedni. Kivéve a régi házunkban, ahol a padló feltöltése miatt (gyk. padlófûtés) megemelte az alsó padlót, és ott az elsõ lépcsõfok alacsonyabb volt, azon az ember mindig megbotlott, mert máshol várta a talajt (ilyen érzés lehet a repülõvel landolni elállítódott magasságmérõvel). És fent, mert az emelet is meg lett vastagítva, ott meg jó 5-6 centivel magasabb volt az utolsó lépcsõfok, hogy babakocsit cipelve biztos mindig megboltottam volna. Még szerencse, hogy a gyerekek már nagyok, és a babakocsit is lehetett volna a földszinten tartani, ott nem kellett az emeletre babakocsit cipelni. De itt kell, és tudom vakon is, mert a lépcsõfokok szép egyenletesen követik egymást.
Hallottam róla, hogy a lépcsõkészítésnek is vannak szabványai, ahol rögzítik, hogy egy átlagos embernek mekkora magasságú és milyen mély lépcsõfokok kellenek. Láttam már olyan lépcsõt, itt Finnországban is, ahol fele akkorák voltak a lépcsõfokok, és kétszer szélesebbek, és nagyon kellemetlen volt olyan kicsinyenként lépdelni felfelé is, lefelé is. A magasabb lépcsõket jobban tolerálom, mint pl a mozgólépcsõt, ha leáll, akkor is tudok könnyedén ereszkedni rajta. Megtanultam kettessével szedni a lépcsõfokokat, és ez a képesség tesz rá képessé, hogy a mozgólépcsõn, üzemzavar esetén ne essek zavarba.
Na de milyen jó, hogy a finn és a magyar szabvány hasonló magasságú lépcsõket ír elõ. Talán ez azért van, mert mindkét nép lakossága hasonló magasságú és hasonló a lábaink mérete is. De biztos vagyok benne, hogy a hangyáknak a mi lépcsõink több fejfájást, akarom mondani, lábfájást okoznak, nekik biztos más méreteket írtak volna elõ a szabványaik. Már a méretükbõl ítélve is.
Mégis, van különbség a magyar és a finn lépcsõk között: az egy lépcsõfordulóra esõ lépcsõfokok száma itt hirtelen eltér. Akármilyen emeletes házban laktam is otthon, minden lépcsõforduló (ami két, párhuzamos, ellentétes irányú lépcsösort jelent, és a kettõ együtt pont egy emeletnyit emelkedik, vagy süllyed) pontosan 2x9, azaz 18 lépcsöfokból állt, itt meg 2x11 lépcsõ kell ahhoz, hogy egy emelettel lejjebb jussak. Vajon mi teszi a különbséget, hogy érzésre mégis azonosakat kell lépnem, de ha vakon szaladnék, megszokásból venném azt a 9 fokot, hármasával, akkor a végén felborulnék, mert nem számítanék arra a 2 eztra lépcsõfokra, ami pedig ott van. Ha megnézem jobban, az irodaház emelete ennyivel lehet magasabb, 4x18 centi, ami kb 70 centivel magasabb emeleteket jelent. Kb pont ennyi lehet az álmennyezet, akkor helyben vagyunk.
Még jó, hogy erre is odafigyeltek, és nem kell lehajtanunk a fejünket, hogy elférjünk a plafon és a lámpák alatt. Jó, hogy vannak szabványaink, amik ezeket a dolgokat elõírják, mert ha nem lenne, egyes apróbb, ezért kisebbségi komplexusban szenvedõ emberek biztos megpróbálnának 2.7 helyett 1.8 méteres emeleteket csinálni, és így egy szokásos 10 emeletes ház magasságú épületbe további 5-6 extra szintet becsempészni, hogy a több alapterületért több bérleti díjat szedhessenek. Jó trükk, hogy a varjú vájja ki a szemüket miatta.


Ui2. A napok, olyanok, mint a lépcsõfokok, csak megyünk egyre feljebb, naponként, egyenként, és mindenkinek minden nap egyforma hosszú, talán ezt is Isten szabványban rögzítette (még jó, hogy nem 12 órás a nap, amibõl 8-at átaludnánk, hanem jut idõnk néha felmenni a kilátóba is), csak az nem, hogy kinek a tornya mekkora magas. Aztán a végérõl mind jó nagyot pottyanunk egy másik világba. Ha ennek a világnak nem lenne határa, nem is beszélhetnénk másvilágról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése