Mediheli hiába

Ma kellemetlen élménnyel gazdagodtunk a bodomi tavon. Fürödtünk, kézenálltunk, aztán röplabdáztunk, a fiam beütötte a labdát a bozótosba, ami tele volt csalánnal, szegénynek a bokáját rendesen összecsípte, aztán meg elnyalt a homokon, mert villogtatta röplabdás tudományát, és a homok lekapta a térdéről a bőrt. Hazajöttünk, betadine-nel lekezeltük, jól van. Többnyire jól vagyunk minden, csak a gondolatainkat kell még kicsit kellemesebb dolgokra irányítanunk.

---

Épp elkezdtük a visszavágó szettet, mikor szirénázó mentőautó és tűzoltó, és egy újabb mentő, vagy tűzoltóparancsnoki kocsi ért a part melletti parkolóba. Bejönni a partra nem tudtak, mert ezek az okos finnek láncokkal zárták el a bejáratot.

A mentőket egy integető fazon fogadta futva. A mentősök és tűzoltók hatalmas dobozokkal a hátukon jó 300 métert futva tettek meg a partig, ahol kisebb csoportosulás volt. Hozzá kell tenni, hogy még mindig tart a kánikula, finnül pokol (helle), 30 fok körül lehetett, ragyogó strandidő, a parton rengeteg tömeg. Hogy hova szaladtak ezek az életmentők, csak később derült ki, mikor egy tűzoltó integetve a part közelében segített leszállni a mentőhelikopternek is, aki az autók után 1-2 perccel ért a helyszínre. Gyorsan.

A gyerekek elmentek megnézni, mi történt: egy kreol gyereket, lehetett úgy 8 éves, próbáltak újraéleszteni, vastag műanyag csővel a torkában lélegeztetni. Fulladás lehetett, hogy a tűzoltók (műszaki mentés) is olyan gyorsan érkeztek. Aztán kb fél óra után szirénázva érkezett egy rendőrautó, láttuk a két rendőrt megérkezni, és hallottuk 1 perc múlva hangosan sikoltozni a feketebőrű anyukát. Úgy tűnik, feladhatták, és közölhették vele, hogy késő, mert sem a mentő, sem a helikopter nem indult a fél óra alatt.

El is ment a kedvünk tőle, hogy befejezzük a meccset, lassan mindenki elsuttyogott haza, gondolom, mindenki most próbálja feldolgozni a látottakat. Azon gondolkozom, hogy a rendőr vagy mentősök helyében mit tudnék most mondani az anyukának, mert ha a gyerek megüti magát, fejjel zuhan a csúszda szélére, vagy felakad a kapufa tetején, szoktam viccesen mondani, sebaj, van belőle egy másodpéldány (az ikrekre), vagy hogy majd szülünk egy másikat (a kicsire). Azt hiszem, inkább jobban odafigyelek rájuk ezentúl.

---

Tavaly ugyanott, a móló mellett játszott egy ilyenforma kisgyerek, és a bátyjával együtt, vagy annak bíztatására ugrott a vízbe. De nem tudott úszni, elmerült. M* fiam, aki ott volt a stégen, gondolkodás nélkül ugrott utána és húzta ki a partra. Az anyja később jött hálálkodni. Idén nem volt itt M* fiam, hogy ezt a gyereket kihozza a partra.

---

Igaz, idén jóval jobb az idő, és jóval többen voltak ott a mólónál a parton, akik kihozhatták, és akik értesíthették a mentőket, és akik szaladtak a mentők elé integetve, egyikük még a mentős hatalmas táskáját is átvette, hogy gyorsabban szaladjon.

Azon gondolkozom, vajon az a mentős, 300 méter sprint után a tűző napon, hatalmas dobozokkal a hátán, mikor bevezette azt a vastag csövet a gyerek torkán, vajon nem remegett a keze? Miért nem lehet a partra autóval behajtani?