Most olvasom Friedman könyvét, The World is Flat a címe (mégis lapos a föld), és megdöbbenve állok a tények előtt: évszázadokkal ezelőtt országok versengtek egymással, évtizedekkel ezelőtt vállalatok, most meg egyének: szakemberek a világ bármelyik táján lehetnek a konkurenciáim. Ha egy indiai hasonló tudással ugyanazt a munkát harmadáért elvégzi, amit én tudnék, ő fogja megkapni. És ott van kína is, ontják a diplomásokat (Indiában évente két és fél millió, MBA-t végzett 90 ezer évente! Kínában nem tudom, de talán még olcsóbbak).
Írja, hogy még a McDonalds autós rendelésfelvevőjét is ki lehet szervezni, a hang, aki az oszlopnál felveszi a rendelést és beüti a rendszerbe, valahol indiában ül. Aki a krumplit süti, meg aki a hajat vágja, az szerencsére még nem. Jut eszembe, hogy a Palace mozik jegyrendelése is lehet akár japánban is, csak egy számot hívok, kérdi, melyik mozi, neten látja a szabad helyeket, és már billenti is be a foglalt jelet a székre. Elég jól megtaníthatók a japánok is magyarul, ha ott olcsóbb a munkaerő. És ahol sokan vannak, és csak rizst esznek, ott olcsó.
Ki kell találni valamit, aminek itt van értéke, amit nem lehet outsource-olni. Pl elmehetnék krumpli sütőnek, vagy mozi takarítónak, stabil állásom lehetne, amíg be nem jönnek a japán robotok. Aztán talán WC takarítónak, vagy 3D szemüveg osztogatónak, de ebben meg 5 millió finnel kellene versengenem. Van itt kb 30 mozi, 3 műszakban, egyszerre 2-3 szemüveg osztogatót számolva 100 ilyen állás lehet az országban, 50 ezerszeres a túljelentkezés. Hurrá.
Valahogy fel kell hívnom magamra a figyelmet. Mint az a fekete szupermen, bohóc, aki egy kifeszített kötélen egyensúlyozva kalapozik egyész nyáron Helsinki parkjaiban. Valahogy ki kell tűnnöm a tömegből, ha már kosaras magas nem lehetek, hogy messziről észrevegyenek, valami egyedit kell csinálni, amivel akár bekerülhetek a hírekbe, vagy a Megasztárba, lehetnék médiasztár, bulvárújsághírhős, amivel aztán ömlene a jogdíjakból a jutalék.
Erre olvasom, egy 42 éves norvég csaj, mikor épp bekerült egy zsíros médiás állásba, mivel hívja fel magára a figyelmet: kilép, élő adásban mond fel. Őrült ez? Nem. Talán még jobban felkapják, és most kikerült a rádióból, de bekerül az újságba Győzike és Tüncike mellé, akit lehet szeretni, nem szeretni, adhat melltartó nélküli interjút, 3D szemüvegben, és a világ mind ráfigyel.
Na ebben az egyben előnye van az indiai bérmunkással szemben: ha az újságban egy félmeztelen indiai médiamunkás adna interjút, ki az ördög nézné meg egy fehérek lakta országban? Azt hiszem, megvan a terv, jelentkezek a Big Brotherbe, és megvan a hírnév. Majd rajtam fog röhöngi az ország, hogy alig tudok finnül, sebaj, majd eléneklem finnül, hogy "add ide a didit, a didit add ide, én a didit oda nem adom". Bohóc leszek, azt nem lehet outsource-olni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése