Lángos

A lángossal mindig valami bajom van. A tészta általában túl lágy, folyik, elszakad a kezemben, mikor ki akarom nyújtani. Vagy túl sűrű, és nem tudom vékonyra kihúzni, vastag lesz, nem sül át. Vagy a sütéskor ég meg. Vagy erősen érezni rajta az égett olajat. Ha meg jól is sikerül, nem mindig esikjól a zsírtól csöpögő tészta. Vagy túl jól esik, és túlzabálom magam.

Ma ezeknek az egyvelege volt az eredmény, az eleje túl híg volt, kevernem kellett még bele lisztet, akkor ízetlen lett, megsóztam, megégett, aztán jó is lett, aztán meg teleettem magam.

De a legjobb mégis az, hogy lehet panaszkodni róla.

---

Hanyattfekszem, bámulom a plafont, halgatom a tini vámpír regényt, finnül, s már megint azon aggódom, mi lesz ha véget ér a hét, újra menni kell dolgozni, újra új helyen, új dolgot csinálni, és még egy rendes zakóm sincsen, ami beéri a lángostól kerek hasamat. Hát igen, azok a szép kedves pánikos emlékek... Mióta is vagyunk házasok? Pont két éve? Na azóta nem voltam ennyire feszült.