Lángos

A lángossal mindig valami bajom van. A tészta általában túl lágy, folyik, elszakad a kezemben, mikor ki akarom nyújtani. Vagy túl sűrű, és nem tudom vékonyra kihúzni, vastag lesz, nem sül át. Vagy a sütéskor ég meg. Vagy erősen érezni rajta az égett olajat. Ha meg jól is sikerül, nem mindig esikjól a zsírtól csöpögő tészta. Vagy túl jól esik, és túlzabálom magam.

Ma ezeknek az egyvelege volt az eredmény, az eleje túl híg volt, kevernem kellett még bele lisztet, akkor ízetlen lett, megsóztam, megégett, aztán jó is lett, aztán meg teleettem magam.

De a legjobb mégis az, hogy lehet panaszkodni róla.

---

Hanyattfekszem, bámulom a plafont, halgatom a tini vámpír regényt, finnül, s már megint azon aggódom, mi lesz ha véget ér a hét, újra menni kell dolgozni, újra új helyen, új dolgot csinálni, és még egy rendes zakóm sincsen, ami beéri a lángostól kerek hasamat. Hát igen, azok a szép kedves pánikos emlékek... Mióta is vagyunk házasok? Pont két éve? Na azóta nem voltam ennyire feszült.

Autót venni

Nem is olyan könnyű autót venni. Mikor a Megane-t kellett eladni, rengeteget görcsöltem. Elvittem Magammal Antimixet, nehogy átverjenek, és bár bele sem tudott szólni, a ő is beleőszült.

Beült a kocsiba a vevő, aki alaposan körbenézte az autót, festékvastagság mérővel megnézte, mely elemei voltak javítva, olyan részt is talált, amit még a gyárban javíthattak (nullkilométeres autó), aztán keményen elkezdett alkudni. Nem az alkudozás volt a legnyomasztóbb, hanem az, hogy beült a kocsiba, és mikor az egész dolog kezdett gázos lenni, és az eladástól el akartam állni, nem tudtam onnan kitenni. Hiába mondtam, hogy szálljon ki az autómból, nem szállt.

A gond az volt, hogy mikor végre megegyeztünk az árban, elővett valami bizományi papírt, amit elkezdett kitölteni, és alá akart velem iratni, meg valami bianko adásvételi szerződést, amit csak én írtam volna alá, a vevő adatai nélkül, magyarán nem megvenni akarta tőlem, hanem átvenni bizományba. Nekem azonnal kellett a pénz, Ex-szel el kellett felezni, ő meg azt ígérte, hogy ha eladja (1-2 hónap), küldi a pénzt. Ja, addig meg én fizethetem a biztosítást, és ha balesetet okoznak vele, az én bónuszom ugrott, és az én felelősségem a kár. Aztán két óra izzadás és idegbaj után kifizette, persze ott volt nála a pénz, de előtte jól tönkretett, gondolom, az alkudozás rész voltm, vagy a vérében volt a gyilkolás.

Most legalább ennyire igénybe vesz a keresgélés. Megnéztünk egy Hondát, a tulajdonosa nagyon el szeretné nekünk adni. Mikor mondtuk, hogy inkább Fordot veszünk, akkor meg a Fordjukat kezdte el kínálni. Meg is venném, mert tetszett, próbáltunk Fordokat, de kutyát hordtak benne. A kutya meg szőrös és büdös.

Hajnal 1-ig, néha fél 3-ig nézem a netes autókat. Milyen típus? Mennyi idős? Mennyiért? Magánembertől, vagy kereskedőtől? Dilemmázunk, hogy mi az, ami belefér, mi lehet az, aminek az árán nem bukunk sokat a következő 4-5 év alatt, amíg a hitel kifut, és mi az, amire nem kell mindjárt inget gatyát rákölteni. Közben tépjük a hajunkat, a 9 éves Megane jobb-e 3.500-ért, a 9 éves Honda 6.500-ért vagy a Ford kombi 8.000-ért? Keveset alszunk, a munkahelyen is az árakat hasonlítom, közben sokat autózunk, nézzük a szalonokat, és lehet, hogy a legjobbat szalasztjuk most el, amire nem mertük kimondani, hogy igen, ez "elég jó". Mert nem a tökéletest keressük, hanem azt, amelyikből nem lóg ki csontváz.

Az lenne a stratégiám, hogy olyat vegyek, amiből van bőven a piacon, amit idősebb korában is el lehet majd adni, ami nem nagyon rohad, amit lehetőleg frissen vizsgáztattak. Olyan átlagosat keresek, amiben nincs semmi extrém, sem extrém kevés sem extrém sok kilométer, az ára is úgy az átlagban van, állapota jó, jobb ha nem csillog a fényezés, mert az gyanús lenne, de ne is legyen nagyon karcos, a szélvédő ne legyen nagyon kopott. Az átlagosat keresem, és az átlagosnál egy picivel jobbat, vagy kedvezőbbet szeretnék kifogni. Na de minek az áltagát? 2006-os autókat néztünk, aztán a 8000-ért megkaphatókat, aztán a 3500-asokat, aztán a japánokat, aztán az olcsókat, aztán megnéztük az újakat is. Kiszámoltam, hogy egy 6 éves autó 5 év alatt annyit amortizálódik, hogy 3-4-5 ezret csökken az ára, tehát ha ilyen autónk lenne, havonta kerülne csak a birtoklása 75-85-120 euroba. A francia autók a drágábbak, mert gyorsabban esik az áruk. Az új autók havonta akár 250 euroba is kerülhetnek (ha valaki leasingel, vagyis csak bérel 3 évig, az 350).

Aztán oda jutottunk, hogy ha egy 6 éves autón 1 év alatt 1000 eruót bukunk, és még casco-t is kell rá fizetni, meg a hitelt, akkor jobban járunk, ha 1000 euroért veszünk olyat, ami még megy, ami 1 évre le van vizsgáztatva, és nem kell rá casco. Na de a presztízs, a manager konzultáns megjelenik a felsővezetőnél egy 16 éves Nissan Primerával, aminek átlátszik a rozsdás lyukas oldala.

Most ott tartok, hogy mindegy milyet, csak vegyünk, úgyis rá kell majd költeni. Meg minden autó egyforma: 4 kerék, 4 vagy 5 vagy 6 ajtó (a motorháztetőt is számolva), gurul, benzint eszik, vizsgáztatni kell. Hogy mi van ráírva, Levis vagy Trapper, már tök mindegy. Hogy milyen a gombja, az is. Na de a benzin fogyasztás mégis fontos, ha 1 literrel kevesebbet fogyaszt, az évente 250 euro spórolás, és a színe is fontos, mert a fehér autót a havas úton észre sem veszi a szembe jövő, és a mérete is fontos, mert kombival nehezebb parkolni, meg a csomagtartó is fontos, mert a babakocsinak és a csomagoknak is be kell férni...

Rengeteg sok szempont, és rengeteg sok mérlegelni való, még az átlagok száma is rengeteg. Ejh, ez az optimalizálás igazi manager feladat. Kár, hogy én tanácsadni tudok, és nem managelni.

Aztán majd az lesz, hogy feldobok egy 12 oldalú dobókockát, vagy kalapba dobom az esélyeseket, és becsukott szemmel sorsolok.

Külföldi magyar gebedjen meg

Próbálom nézni a Debrecen meccset, jön is szépen az oldal, bl.tv2.hu, de valami windóz izé felinstallálása után kiírja, hogy az "ön országában az adás a közvetítõi jogok, vagy valami hasonló miatt nem elérhetõ". Fasza. Aki otthon, magyarországon akarja nézni a meccset, az csak bedug egy sima drótot a tévébe, és usgyi, megy, vagy besétál a stadionba. Aki meg itt külföldön szeretne végre egy jót drukkolni a magyar csapatnak, az fulladjon meg. Az a rothadt online adás nem arra van, hogy ha valaki fizikai okokból nem tudja a tévét helyben nézni, az hozzáférjen távolról?

Ugyanez igaz az RTL klub, a Duna TV és most már sajnos az összes MTV mûsorra is, mert szerzõi jogok miatt minden érdekesebb mûsor elõtt kirakják a "ezt az adást online nem közvetítjük, kérjük kedves megértését", hát nem, én ezt nem tudom megérteni. Talán jobb lenne kihozni egy UPC antennát a vevõvel együtt, ahogy más is teszi, vagy venni egy dreamboxot, vagy egy olyan kütyüt rakni az otthoni (szülõi) tévéantennára, ami neten nyomja a kiválasztott csatornát.

Ja, hogy nekünk nincs tévénk... de egy-két adást, vagy meccset, vagy Palikos F1-et azért megnéznék a neten.

Még szerencse, hogy a sóderklubb fentvan a neten.

Házat két évi fizetésből

Gondolkoztam egy nap, mennyi idõ alatt tudnék magam felépíteni egy házat. Ha fõállásban csinálnám, kimennék az erdõre fát vágni, lepucolni, darabolni, felépíteni, kicsinosítani, kb 2 évbe telne fõállásban. Ami azt jelenti, hogy két évi munkával tudnék kis otthont varázsolni a családomnak.

Jó lenne, ha ennyibe, két évi munkabérbe kerülne egy ház vagy lakás. De mivel más építi, az alatt én mást csinálhatok, hajlandó lennék három évi béremet odaadni egy házért. Alapanyagokkal, hálám jeléül, borravalóval együtt maximum 5 évnyit, ezt még reálisan elfogadhatónak érezném (annak ellenére, hogy aki nagyiparban csinálja nekem a házat, biztosan tudna spórolni rajta). Akkor a fizetetésem felét felélve, a másik felébõl 10 év alatt ki tudnék fizetni egy házat.

Mennyi pénzt kell kiadnunk idegeneknek, hogy felépítsenek nekünk egy házat?

WC-n ültem, és fejben számoltam. Durván keressek 2000 EUR-t havonta, ez egy átlagos fizetés itt. Évente durván 20.000, 2 év alatt 40 ezer lenne. 5 év alatt, amit maximum árnak fogadnék el, 100.000. Ehelyett itt kb 170-200 ezer egy lakótelepi lakás, 300 körül egy sorház vagy ház, használtan, nem újan épültek, messze a belvárostól vagy tengertõl. Ami 10 év munkabér. Az újabbak, vagy tengerre nézõk már kapásból 20 év munkabérbe kerülnek. Sok.

Mennyibe kerülne mindez otthon? Legyen a havi fizetés (átlag?) 200.000. 2 év alatt 4 millió. Mit kapni ma ezért? Vegyük a maximumomat, 5 év alatt 10 millió. Hát igen, ezért vidéken már kapni emeletesben (talán ennyi munkabérért a lappföldön is kapok hasonlót), de Budapesten kell a 15-20 millió. Külvárosban sorházat, belvárosban lakást ennyiért. Ha újan épített, és nagy, akkor 40m, mivel tenger nincs, legyen hegyen, akkor meg 80m, vagyis 20 év.

Az átlag ember átlagos igényének megfelelõ lakás mindkét országban 10 év fizetésébõl megvásárolható, amit a megélhetés, szórakozás (gyerektartás) kiadásai mellett minimum 20 év visszafizetni.

Ez a tíz év univerzális számnak látszik. Vajon ennyi mindenhol? (Olyan országba kellene menni, ahol ennél hamarabb jutni lakáshoz.)

Marha jó, hogy az ember fél életét kell ledolgoznia egy q* lakás miatt. Mégiscsak jobban járnánk, ha magunk építenénk a házunkat. Saját erõbõl 2 év alatt, kalákában, rokoni segítséggel még könnyebben és hamarabb.

Szeretnék visszamenni az idõbe...

IT szolgáltatások

Utáom ezt az IT szolgáltatás alapú új világot! Előbb a céges IT support változik elérhetetlen szörnyeteggé, sem az embereik email címe, sem a telefonszáma, sem semmilyen elérhetősége nem elérhető, csak a standard email cím, amire ha írsz, jön egy automata válasz, hogy a szokásos vállalási időn belül felveszik velem a kapcsolatot, aztán várhatok 3 napot, mire végre valaki jelentkezik, akinek mondhatom, hogy a dolog sürgős, szóval már el is késtek a válasszal, mire megint jön egy automata levél, hogy köszönik a hozzászólást, és majd a szokásos vállalási időn belül felveszik velem a kapcsolatot...

Most meg egy kereskedelmi termékkel van hasonló bajom. Vettem a reptéren egy MP játszót, olyat, ami nem csak zenét, de videót is lejátszik, 4 giga memóriával, és ha van egy divx filmem, azt lekonvertálja akkorára, hogy a 320-as képernyőn még felirattal együtt is nézhető Jack Bauer, vagy a Kis Vuk, milyen jó is ez mikor az asszony fürdik vagy teker, a gyerek üvölt, csak benyomom neki a fülest, elé teszem a Múmikat, és lesz csend, apuka alhat tovább. Na de ez a tróger világtársaság az összes szupport és szervíz kapcsolatot elrejtette. Van ugyan világ-garancia, de Magyarországon nem vihetem a szervízbe, mert nem ott vettem, Finnországban meg előbb szerezned kell egy RM valami tiketet, amivel visszaküldheted Malajziába, hogy megjavítsák, vagy visszautalják a pénzed. Ezt sikerült a neten kiokoskodni, de azt nem, hogy hogy jutok hozzá ehhez a rohadt tickethez, vagy hogy hol az a közös szemetes ahova az ilyen 100 euros szarokat be lehet dobálni. Azért 100 euro nálunk sem kis pénz, ezért két hétre való gyümölcsöt kapok, kellene vissza, vagy a megjavított készülék.
Végső elkeseredés, utolsó próba, találok végre egy feedback formot, ahol levelet lehet írni a supportnak. Annyit kérdezek, hogy hol van a szervíz, ahol javításra leadhatom a terméket. Jön vissza a levél, hogy köszönik a visszajelzést, ha szükséges, hamarosan felkeresnek további információval. Ez szombaton. A hajamat tépem, a feleségem csitítgat, neki sokkal több türelme van a gyerekhez az ilyen barom ITIL alapú cégekkel. Basszák meg a szervíz alapú szolgáltatást, mert ez számomra használhatatlan! Jól eldugni a segítséget, hogy véletlen se juss a garanciális szervízhez, ezt a két hónapot, ameddig garanciás lenne, valahogy kibekkelik bujkálva.

Ma reggel jön a hivatalos kontakt, hogy mit tegyek a készülékkel. Töltsem 4-6 órát, vigyázzak, hogy a számítógép, aminek az USB-jéről töltöm, ne menjen el standby-ra. Ha feltöltődött legalább félig, akkor updatáljam a firmwarét, leírják, hogyan is kell. Mintha nem ezzel kezdtem volna mindjárt az elején, még márciusban, mikor Magyarországról visszakerült hozzám az ajándék MP játszó. Mert eltartott egy ideig, mire az ajándékozottól visszakerült hozzám, az ajándékozóhoz. Aztán egy hónapig próbálkoztam a SW frissítéssel, mire mindenféle blogokon meg fórumokon megtaláltam a tuti utasítást (szerintem a supportos csaj aki ma írt is a googliról szedte, amit, mert ugyanazt írja, amit már kipróbáltam ezerszer). És egyszer sikerült is felvarázsolni a legújabb változatot, feltenni rá pár zeneszámot, aztán az első kikapcs után ugyanaz, bekapcs helyett kakukk, csak resetelni lehet. Na ezt mondanám el a szervízes szakinak, ha odajutnék hozzá hogy ezt meg ezt próbáltam, de se kép se hang. Csere kell vagy nagyjavítás.

Az egészben az a legrondább, hogy minden szolgáltató vállalat ilyen irányba halad, mi is, tanítjuk az alkalmazottaknak, hogy lehet a felhasználót ellátni a legkorszerűbb, legérthetőbb tanácsokkal, hogy maga szervízelje a készülékét, mert nekünk erre sem időnk, sem emberünk. Itt egy csomó feladat automatizálható, a beküldött panaszlevelekből elég szövegkeresővel kikeresni a kulcsszavakat, lefagy, frissíteni, és a termék neve, aztán mehet vissza automatikusan a tanács, amit egy robot is el tud küldeni, egy nap késleltetéssel, hogy valódi válsznak látszódjék. Ha a tisztelt fogyasztó még ezek után is pampog, akkor ráállítunk egy juniort, hogy értelmezze, mi a probléma terület, aztán ez a junior osztályozza és küldi (remélhetőleg) a megfelelő guruhoz a problémát kezelésre.

Nem szeretem az olyan szolgáltatást, ahol azért fizetek, hogy engem dolgoztassanak. Az egész ITIL meg egy nagy felfújt humbug. A régi szervízeket akarom vissza! (Vagy olyan terméket, ami nem romlik el.)

Net TV - not TV

Próbálom nézni a Dunát tegnap este, jön is le szépen a munkahelyi laptopra. Elkezdõdik a film, elsõ kockák, ez alapján tetszeni fog, maradok, mondom, mikor megjelenik valami kék képernyõ, közli, hogy az online adás a film után folytatódik. Minden tévé meg film jogvédõ mondjon le! Filmet akarok, magyar nyelven, neten keresztül, tévébõl. Ne cenzurázz!