2011. április 15., péntek

Gumicsont

Olvadozik a hó, kilátszik a hó alól a szilveszteri tüzijáték szemete, ideje lenne összeszedni. Meg a kutyaszar. A környéken kezd akkora problémát jelenteni, mint annak idején Békásmegyeren. Bár itt még megvan a kultúrája, hogy kis zacskóba összeszedik, a tünetek szerint egyre kevésbé. Vajon a kutyasétáltatóknak már nem telik zacskóra?

Na ezen jobban elgondolkodtam.

Miért van egyre több kutyagumi? Azért, mert egyre több a kutya. Miért egyre több a kutya? Mert egyre többen szegényednek el. És ahol több a szegény, több a kutya is. Megpróbálom szavakba önteni.

1) A kutyasétáltatás olcsóbb alternatíva a szabadidõ eltöltésére. A gazdagnak megvan a szórakozása: hajó, golf, konditerem, plazmatévé, sportol az erdõben, kerékpározik, bottal sétál, síel, egyebek. Ez drága. A kutyasétáltatás gyorsabb, és jóval olcsóbb idõtöltés. Nem kell hozzá beöltözni, nem kell hozzá elutazni, a kutya a szomszéd kerítésénél is elvégezheti a dolgát.

Pont ezzel van a bajom: a szomszéd kutyája 20 métert bír ki, aztán elengedi magát, ami pont a mi házunk elõtti bokrot jelenti. Ha az ablakban állok, látom, ahogy a gazda továbbhúzza a kantárral, de ha nem vagyok ott - bûzlik a bokor alja. Ott, ahol a lányom a krétákkal a betonra rajzol, és hangyát szed.

Kondigépek a tengerparton - kutyasétáltatóknak

2) A szegény egészségtelenebbül étkezik. Vagy mert túlórázik, másodállás (taxizik), nincs ideje fõzni. Vagy mert kevesebb jut egészséges ételre. Az egészségtelen kaját mozgással kompenzálni kell. A kutya a tökéletes megoldás: ki kell menni vele, ha esik, ha fúj. Mert ha nem a szomszéd kerítésénél, akkor a szobában megy ki. Megvan az ultimate megoldás: nem kell költeni uszodára, konditeremre, squash-ra. A sétáltatás ingyenes, kényszerû testmozgás.

3) A szegény kétszer meggondolja, mielõtt kidobja a maradék ételt. Ha ki kell dobni, jobban nyomasztja. A kognitív disszonanciára a kutya a megoldás: a mardékot oda lehet adni neki. A kutya kétszer fogyaszt: nem kell a maradékot megenni, meg sétálsz is vele.

4) A kutya jó indok, miért nem megyünk külföldre nyaralni, étterembe, moziba, szórakozni (meg kell sétáltatni). Nem kell magyarázkodni senkinek, mert ott a KUTYA. Nem azért, mert csóró vagyok.

5) A kutya olcsóbb, mint a feleség/férj meg a gyerek. Mindenkinek szükségre van társaságra. A kutya nem dumál vissza, nem iszik, nem kér karikagyûrût. Nem kell elvinni nyaralni. És nem kell pelenkázni.

Tudjuk, hogy a kutya kompenzátor. Szeretethiányt, jobb szórakozást, más sportolást helyettesít. Fontos ez, ha valakinek szüksége van rá. Például a régi szomszédom infarktus után szokott rá, hogy naponta kétszer másfél órát sétál a kutyával. A kutyát lecserélte, de most is jár.

Na de össz társadalmi szinten miért van egyre több kutya? Miért pisil egyre több kutya a házunk elõtti bokorba?

6) Ha nõ a szegénység, romlik a közbiztonság, nõ a betörések száma. A kutya ez ellen is megoldás. Elriasztó tényezõ, legalábbis egy ideig. (A betörõ tudja, hogy a kutyás lakásban csóró lakik). Emlékeztek, milyen gyakori volt a panelházi lakások ajtaján a "vigyázz a kutya harap" felirat?

Szerintem a szegénység növekedése (társadalmi különbségek fokozódása) okozza a több kutyaszart. Minél több a szegény, annál kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy ne tartsanak kutyát. Minél több a szegény, annál kevesebbnek futja kutyaszaros zacskóra, és annál inkább válik nyilvánvalóvá, hogy mekkora szar van körülöttünk.

És annál inkább lépünk kutyaszarba. Ami végül is jó, össz társadalmi szinten, mert szerencsét hoz.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tavasszal mindig több a kutyaszar, mert télen a gazdik nem szedik össze, mert a hó alatt nem látszik és a hidegben nem is bûzölög. Ellenben most az összes kiolvadt a hó alól és a gazdiknak is vissza kell szokni a szedegetésre.
R.
ui: a szomszédnak meg jó finn szokás szerint írj egy levelet :D

Simon Csaba Endre írta...

Egyre tobb a szingli is. Ezert epulnek ilyen rohamosan uj epuletek. Hogy ne legyen egyedul inkabb vasarol egy kutyat :-) Csak egy megerzes semmi tudomanyos elmelet nem tamasztja ala amit mondtam.