Társadalmi, vagy inkább kormányzati trend, nem csak Magyarországon, hanem mindenhol a világon, hogy növelik a nyugdíjba menés korhatárát. Mert egyre nagyobb a passzív, nyugdíjas lakosság aránya az aktív, keresõ és adót, járulékokat fizetõ lakossághoz képest. (Ennek rengeteg oka van: jobban élünk, javult az orvosi ellátás, csökkentek a népbetegségek, és szerencsére rég volt világháború, azóta felnõtt három nemzedék.) Ha nõ a nyugdíjasok száma, csökken az egy fõre jutó kiutalható nyugdíj járulék mértéke (a felosztó-kirovó rendszerben).
Erre egyik megoldás az aktív lakosság terheinek növelése lenne: több adót beszedni, amibõl több nyugdíjat lehet fizetni. Másik megoldás, hogy aktív, keresõ korú bevándorlókat engedünk be az országba, akik adót fizetnek. Több kerül a kalapba, amit a nyugdíjasoknak ki lehet osztani. Ez csak átmeneti megoldás: növeli a belsõ feszültséget, és azok a bevándorlók is egyszer felnõnek.
A nyugdíjkorhatár emelése elsõre jó megoldásnak tûnhet, mert növeli a keresõképes lakosság arányát. De ezzel pont azt az ígéretét szegi meg az állam, hogy a ledolgozott hosszú munkaévekért cserébe megérdemelt gondtalan pihenést biztosít, pont mint a szamár orra elé lógatott répa: mikor elérné az állat a répát, az megint messzebb kerül.
A nyugdíjkorhatár emelésével van egy másik nagy probléma. Most 60-65 év között lehet letenni a sarlót kalapácsot, de már a 45 éves is nehezen - ha egyáltalán - talál állást. Állásinterjúnál azt mondják túlkoros, túl sok a törvény szerint járó szabadságnapok száma, gyerekei vannak, vagy unokái, a munkahelyen idõs bácsinak vagy néninek nézik, már nem az a jó fej, akivel munka után el lehet menni sörözni. Ráadásul õ még sarlóval aratta a búzát, kalapáccsak verte be a szöget, erre ma már szögbelövõt, vagy CNC robotot használnak.
Ahogy látom, egyre nehezebb lesz a felnõtt, még bõven keresõképes lakosságnak munkát találni, munkát biztosítani. Hát hova akarjuk még kitolni a nyugdíjkorhatárt? Ha valaki 45-50 évesen elveszti az állását, 65-70 éves koráig mit fog csinálni? Ki fog a számára munkát biztosítani? Mi lesz az a munkahely, aki felveszi? És milyen munkát fognak neki adni? Még fontosabb kérdés: mi a mai társadalomban a felnõtt, tapasztalt munkaerõ szerepe?
Régen a mester tanította be az inasát. Ma a mester, az 5-7-10 év tapasztalatot szerzett dolgozó már kiöregedett, nem ismeri a legújabb trendet, a legújabb technológiát, mert mikor õ tanulta az ipart, még teljesen más rendszer uralkodott, és a világ azóta nemhogy leelõzte, de elszállt mellette. (Mihez kezd az a programozó, aki dosban, clipperben, esetleg pascalban volt ügyes, ma az objektumorientált, cloud, mobil, java, python világban?)
Szerintem ez baromi nagy gáz, társadalmi probléma, és nem lehet megoldani holmi nyugdíjkorhatárok és adósávok tologatásával. Valami értelmes feladatot kell találni minden munkaképes korosztály számára. Ezen kellene elkezdeni gondolkozni, és még mielõtt mi is elérjük azt a kritikus 45-50 éves kort.
Megértettétek, bácsi és nénitársaim?
(Avagy nem mindenkinek jut egy vastagpénztárcájú Alekosz a retekklubban.)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: társadalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: társadalom. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. május 30., hétfő
2011. április 15., péntek
Gumicsont
Olvadozik a hó, kilátszik a hó alól a szilveszteri tüzijáték szemete, ideje lenne összeszedni. Meg a kutyaszar. A környéken kezd akkora problémát jelenteni, mint annak idején Békásmegyeren. Bár itt még megvan a kultúrája, hogy kis zacskóba összeszedik, a tünetek szerint egyre kevésbé. Vajon a kutyasétáltatóknak már nem telik zacskóra?
Na ezen jobban elgondolkodtam.
Miért van egyre több kutyagumi? Azért, mert egyre több a kutya. Miért egyre több a kutya? Mert egyre többen szegényednek el. És ahol több a szegény, több a kutya is. Megpróbálom szavakba önteni.
1) A kutyasétáltatás olcsóbb alternatíva a szabadidõ eltöltésére. A gazdagnak megvan a szórakozása: hajó, golf, konditerem, plazmatévé, sportol az erdõben, kerékpározik, bottal sétál, síel, egyebek. Ez drága. A kutyasétáltatás gyorsabb, és jóval olcsóbb idõtöltés. Nem kell hozzá beöltözni, nem kell hozzá elutazni, a kutya a szomszéd kerítésénél is elvégezheti a dolgát.
Pont ezzel van a bajom: a szomszéd kutyája 20 métert bír ki, aztán elengedi magát, ami pont a mi házunk elõtti bokrot jelenti. Ha az ablakban állok, látom, ahogy a gazda továbbhúzza a kantárral, de ha nem vagyok ott - bûzlik a bokor alja. Ott, ahol a lányom a krétákkal a betonra rajzol, és hangyát szed.
2) A szegény egészségtelenebbül étkezik. Vagy mert túlórázik, másodállás (taxizik), nincs ideje fõzni. Vagy mert kevesebb jut egészséges ételre. Az egészségtelen kaját mozgással kompenzálni kell. A kutya a tökéletes megoldás: ki kell menni vele, ha esik, ha fúj. Mert ha nem a szomszéd kerítésénél, akkor a szobában megy ki. Megvan az ultimate megoldás: nem kell költeni uszodára, konditeremre, squash-ra. A sétáltatás ingyenes, kényszerû testmozgás.
3) A szegény kétszer meggondolja, mielõtt kidobja a maradék ételt. Ha ki kell dobni, jobban nyomasztja. A kognitív disszonanciára a kutya a megoldás: a mardékot oda lehet adni neki. A kutya kétszer fogyaszt: nem kell a maradékot megenni, meg sétálsz is vele.
4) A kutya jó indok, miért nem megyünk külföldre nyaralni, étterembe, moziba, szórakozni (meg kell sétáltatni). Nem kell magyarázkodni senkinek, mert ott a KUTYA. Nem azért, mert csóró vagyok.
5) A kutya olcsóbb, mint a feleség/férj meg a gyerek. Mindenkinek szükségre van társaságra. A kutya nem dumál vissza, nem iszik, nem kér karikagyûrût. Nem kell elvinni nyaralni. És nem kell pelenkázni.
Tudjuk, hogy a kutya kompenzátor. Szeretethiányt, jobb szórakozást, más sportolást helyettesít. Fontos ez, ha valakinek szüksége van rá. Például a régi szomszédom infarktus után szokott rá, hogy naponta kétszer másfél órát sétál a kutyával. A kutyát lecserélte, de most is jár.
Na de össz társadalmi szinten miért van egyre több kutya? Miért pisil egyre több kutya a házunk elõtti bokorba?
6) Ha nõ a szegénység, romlik a közbiztonság, nõ a betörések száma. A kutya ez ellen is megoldás. Elriasztó tényezõ, legalábbis egy ideig. (A betörõ tudja, hogy a kutyás lakásban csóró lakik). Emlékeztek, milyen gyakori volt a panelházi lakások ajtaján a "vigyázz a kutya harap" felirat?
Szerintem a szegénység növekedése (társadalmi különbségek fokozódása) okozza a több kutyaszart. Minél több a szegény, annál kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy ne tartsanak kutyát. Minél több a szegény, annál kevesebbnek futja kutyaszaros zacskóra, és annál inkább válik nyilvánvalóvá, hogy mekkora szar van körülöttünk.
És annál inkább lépünk kutyaszarba. Ami végül is jó, össz társadalmi szinten, mert szerencsét hoz.
Na ezen jobban elgondolkodtam.
Miért van egyre több kutyagumi? Azért, mert egyre több a kutya. Miért egyre több a kutya? Mert egyre többen szegényednek el. És ahol több a szegény, több a kutya is. Megpróbálom szavakba önteni.
1) A kutyasétáltatás olcsóbb alternatíva a szabadidõ eltöltésére. A gazdagnak megvan a szórakozása: hajó, golf, konditerem, plazmatévé, sportol az erdõben, kerékpározik, bottal sétál, síel, egyebek. Ez drága. A kutyasétáltatás gyorsabb, és jóval olcsóbb idõtöltés. Nem kell hozzá beöltözni, nem kell hozzá elutazni, a kutya a szomszéd kerítésénél is elvégezheti a dolgát.
Pont ezzel van a bajom: a szomszéd kutyája 20 métert bír ki, aztán elengedi magát, ami pont a mi házunk elõtti bokrot jelenti. Ha az ablakban állok, látom, ahogy a gazda továbbhúzza a kantárral, de ha nem vagyok ott - bûzlik a bokor alja. Ott, ahol a lányom a krétákkal a betonra rajzol, és hangyát szed.
2) A szegény egészségtelenebbül étkezik. Vagy mert túlórázik, másodállás (taxizik), nincs ideje fõzni. Vagy mert kevesebb jut egészséges ételre. Az egészségtelen kaját mozgással kompenzálni kell. A kutya a tökéletes megoldás: ki kell menni vele, ha esik, ha fúj. Mert ha nem a szomszéd kerítésénél, akkor a szobában megy ki. Megvan az ultimate megoldás: nem kell költeni uszodára, konditeremre, squash-ra. A sétáltatás ingyenes, kényszerû testmozgás.
3) A szegény kétszer meggondolja, mielõtt kidobja a maradék ételt. Ha ki kell dobni, jobban nyomasztja. A kognitív disszonanciára a kutya a megoldás: a mardékot oda lehet adni neki. A kutya kétszer fogyaszt: nem kell a maradékot megenni, meg sétálsz is vele.
4) A kutya jó indok, miért nem megyünk külföldre nyaralni, étterembe, moziba, szórakozni (meg kell sétáltatni). Nem kell magyarázkodni senkinek, mert ott a KUTYA. Nem azért, mert csóró vagyok.
5) A kutya olcsóbb, mint a feleség/férj meg a gyerek. Mindenkinek szükségre van társaságra. A kutya nem dumál vissza, nem iszik, nem kér karikagyûrût. Nem kell elvinni nyaralni. És nem kell pelenkázni.
Tudjuk, hogy a kutya kompenzátor. Szeretethiányt, jobb szórakozást, más sportolást helyettesít. Fontos ez, ha valakinek szüksége van rá. Például a régi szomszédom infarktus után szokott rá, hogy naponta kétszer másfél órát sétál a kutyával. A kutyát lecserélte, de most is jár.
Na de össz társadalmi szinten miért van egyre több kutya? Miért pisil egyre több kutya a házunk elõtti bokorba?
6) Ha nõ a szegénység, romlik a közbiztonság, nõ a betörések száma. A kutya ez ellen is megoldás. Elriasztó tényezõ, legalábbis egy ideig. (A betörõ tudja, hogy a kutyás lakásban csóró lakik). Emlékeztek, milyen gyakori volt a panelházi lakások ajtaján a "vigyázz a kutya harap" felirat?
Szerintem a szegénység növekedése (társadalmi különbségek fokozódása) okozza a több kutyaszart. Minél több a szegény, annál kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy ne tartsanak kutyát. Minél több a szegény, annál kevesebbnek futja kutyaszaros zacskóra, és annál inkább válik nyilvánvalóvá, hogy mekkora szar van körülöttünk.
És annál inkább lépünk kutyaszarba. Ami végül is jó, össz társadalmi szinten, mert szerencsét hoz.
2010. augusztus 16., hétfő
Erkölcs
Dan Arielynek volt egy előadása a TED-en, amiben csalással kapcsolatos kísérleteiről beszélt. Volt alkalmam többször is megnézni, mikor magyarra fordítottam. Abban mesélt olyan tapaszalatokról, hogy ha valakit megeskettek a bibiliára, vagy bármilyen erkölcsi törvényre, etikettre emlékeztettek, akkor sokkal kevesebbet loptak vagy hazudtak. Az olyan helyzetekben, ahol jelen van valamilyen törvény, tanítás, vagy norma, amit a közösség (társadalom) többsége elfogad, kevesebb a csalás.
Az egyik kísérletben az egyetem nemlétező erkölcsi szabályzatára eskették fel a diákokat, akik ezután a vizsgán meg sem próbáltak csalni. Vagy amikor feleskették a résztvevőket a bibliára, és kísértések elé állították őket, kevesebbet loptak. A biblia az ateisták esetén is működött.
Kicsit úgy érzem, az ilyen erkölcsi tanításoknak, íratlan szabályoknak, erkölcsi normáknak az értéke devalválódott. Kevesebben járnak templomba, több a csalás, a lopás. Mi lenne, ha az életbe kikerülve mindenkinek esküt kellene tennie valamire, legyen az valamilyen vallásos irodalom (Ó vagy Újtestamentum, Korán, Mormon könyve, vagy a Gíta, stb) vagy mondjuk az alkotmányra? Ha erre a fogadalomra visszaemlékeznének egy olyan helyzetben, ahol csalni vagy lopni lehetne, kevesebben döntenének rosszul. (Talán ezért erkölcsösebbek a vallásosak: őket folyton figyelmeztetik, hogy fentről valaki figyel, és majd a végén lesz nagy elbeszélgetés, és ha saját zsebre dolgoztál, oda a karrier, jön a kondér, vagy a próbáld újra fiam.) (Lehet, hogy vissza kellene állítani a kisdobosok 6 és az úttörők 12 pontját? És azok, akik nem akartak úttörők lenni rosszabbak voltak? - Ja, megdöntötték a rendszert?)
Ezen gondolkozva az is eszembe jutott, hogy mindenhol, ahol felmerül a lopás, csalás lehetősége, figyelmeztetni kellene az embereket a fogadalmukra, vagy csak egyszerűen az elfogadott erkölcsi normákra. Mondjuk ki lehetne írni egy egy idézetet a fent említett könyvekből, hol melyik népszerűbb (de lehet akár a gyűrűk urából, vagy a csillagok háborújából, vagy a galaxis útikalauzból), vagy kiakasztani egy vallásos képet, vagy ahogy régen szokták, keresztet az ajtó fölé, de ezen összevesznének a különböző vallások hívői, ezért mégis inkább valami semlegeset, egy emlékeztető szöveget: "ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel", vagy ahogy már nem emlkékszem kinél láttam, talán a tallini városházán: "ide a város érdekeit szolgálni jöttél, a saját érdekeidet hagy kívül", vagy még jobb lenne az alkotmány, az vallás-semleges, és azt elvileg minden ott élőnek el kell fogadnia, tehát javaslom, hogy minden közintézményben akasszanak ki egy táblát, ami az embereket az alkotmányra emlékezteti, és kevesebb lesz a csalás.
Ja, hogy Orbán épp ezt csinálja?
Ui. Magamat is emlékeztetnem kellene a fogyókúrás fogadalmamra.
Az egyik kísérletben az egyetem nemlétező erkölcsi szabályzatára eskették fel a diákokat, akik ezután a vizsgán meg sem próbáltak csalni. Vagy amikor feleskették a résztvevőket a bibliára, és kísértések elé állították őket, kevesebbet loptak. A biblia az ateisták esetén is működött.
Kicsit úgy érzem, az ilyen erkölcsi tanításoknak, íratlan szabályoknak, erkölcsi normáknak az értéke devalválódott. Kevesebben járnak templomba, több a csalás, a lopás. Mi lenne, ha az életbe kikerülve mindenkinek esküt kellene tennie valamire, legyen az valamilyen vallásos irodalom (Ó vagy Újtestamentum, Korán, Mormon könyve, vagy a Gíta, stb) vagy mondjuk az alkotmányra? Ha erre a fogadalomra visszaemlékeznének egy olyan helyzetben, ahol csalni vagy lopni lehetne, kevesebben döntenének rosszul. (Talán ezért erkölcsösebbek a vallásosak: őket folyton figyelmeztetik, hogy fentről valaki figyel, és majd a végén lesz nagy elbeszélgetés, és ha saját zsebre dolgoztál, oda a karrier, jön a kondér, vagy a próbáld újra fiam.) (Lehet, hogy vissza kellene állítani a kisdobosok 6 és az úttörők 12 pontját? És azok, akik nem akartak úttörők lenni rosszabbak voltak? - Ja, megdöntötték a rendszert?)
Ezen gondolkozva az is eszembe jutott, hogy mindenhol, ahol felmerül a lopás, csalás lehetősége, figyelmeztetni kellene az embereket a fogadalmukra, vagy csak egyszerűen az elfogadott erkölcsi normákra. Mondjuk ki lehetne írni egy egy idézetet a fent említett könyvekből, hol melyik népszerűbb (de lehet akár a gyűrűk urából, vagy a csillagok háborújából, vagy a galaxis útikalauzból), vagy kiakasztani egy vallásos képet, vagy ahogy régen szokták, keresztet az ajtó fölé, de ezen összevesznének a különböző vallások hívői, ezért mégis inkább valami semlegeset, egy emlékeztető szöveget: "ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel", vagy ahogy már nem emlkékszem kinél láttam, talán a tallini városházán: "ide a város érdekeit szolgálni jöttél, a saját érdekeidet hagy kívül", vagy még jobb lenne az alkotmány, az vallás-semleges, és azt elvileg minden ott élőnek el kell fogadnia, tehát javaslom, hogy minden közintézményben akasszanak ki egy táblát, ami az embereket az alkotmányra emlékezteti, és kevesebb lesz a csalás.
Ja, hogy Orbán épp ezt csinálja?
Ui. Magamat is emlékeztetnem kellene a fogyókúrás fogadalmamra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)