Munkahelyet?

Társadalmi, vagy inkább kormányzati trend, nem csak Magyarországon, hanem mindenhol a világon, hogy növelik a nyugdíjba menés korhatárát. Mert egyre nagyobb a passzív, nyugdíjas lakosság aránya az aktív, keresõ és adót, járulékokat fizetõ lakossághoz képest. (Ennek rengeteg oka van: jobban élünk, javult az orvosi ellátás, csökkentek a népbetegségek, és szerencsére rég volt világháború, azóta felnõtt három nemzedék.) Ha nõ a nyugdíjasok száma, csökken az egy fõre jutó kiutalható nyugdíj járulék mértéke (a felosztó-kirovó rendszerben).

Erre egyik megoldás az aktív lakosság terheinek növelése lenne: több adót beszedni, amibõl több nyugdíjat lehet fizetni. Másik megoldás, hogy aktív, keresõ korú bevándorlókat engedünk be az országba, akik adót fizetnek. Több kerül a kalapba, amit a nyugdíjasoknak ki lehet osztani. Ez csak átmeneti megoldás: növeli a belsõ feszültséget, és azok a bevándorlók is egyszer felnõnek.

A nyugdíjkorhatár emelése elsõre jó megoldásnak tûnhet, mert növeli a keresõképes lakosság arányát. De ezzel pont azt az ígéretét szegi meg az állam, hogy a ledolgozott hosszú munkaévekért cserébe megérdemelt gondtalan pihenést biztosít, pont mint a szamár orra elé lógatott répa: mikor elérné az állat a répát, az megint messzebb kerül.

A nyugdíjkorhatár emelésével van egy másik nagy probléma. Most 60-65 év között lehet letenni a sarlót kalapácsot, de már a 45 éves is nehezen - ha egyáltalán - talál állást. Állásinterjúnál azt mondják túlkoros, túl sok a törvény szerint járó szabadságnapok száma, gyerekei vannak, vagy unokái, a munkahelyen idõs bácsinak vagy néninek nézik, már nem az a jó fej, akivel munka után el lehet menni sörözni. Ráadásul õ még sarlóval aratta a búzát, kalapáccsak verte be a szöget, erre ma már szögbelövõt, vagy CNC robotot használnak.

Ahogy látom, egyre nehezebb lesz a felnõtt, még bõven keresõképes lakosságnak munkát találni, munkát biztosítani. Hát hova akarjuk még kitolni a nyugdíjkorhatárt? Ha valaki 45-50 évesen elveszti az állását, 65-70 éves koráig mit fog csinálni? Ki fog a számára munkát biztosítani? Mi lesz az a munkahely, aki felveszi? És milyen munkát fognak neki adni? Még fontosabb kérdés: mi a mai társadalomban a felnõtt, tapasztalt munkaerõ szerepe?

Régen a mester tanította be az inasát. Ma a mester, az 5-7-10 év tapasztalatot szerzett dolgozó már kiöregedett, nem ismeri a legújabb trendet, a legújabb technológiát, mert mikor õ tanulta az ipart, még teljesen más rendszer uralkodott, és a világ azóta nemhogy leelõzte, de elszállt mellette. (Mihez kezd az a programozó, aki dosban, clipperben, esetleg pascalban volt ügyes, ma az objektumorientált, cloud, mobil, java, python világban?)

Szerintem ez baromi nagy gáz, társadalmi probléma, és nem lehet megoldani holmi nyugdíjkorhatárok és adósávok tologatásával. Valami értelmes feladatot kell találni minden munkaképes korosztály számára. Ezen kellene elkezdeni gondolkozni, és még mielõtt mi is elérjük azt a kritikus 45-50 éves kort.

Megértettétek, bácsi és nénitársaim?

(Avagy nem mindenkinek jut egy vastagpénztárcájú Alekosz a retekklubban.)