My best ideas come to me when I am unproductive. When I am running but not listening to my iPod. When I am sitting, doing nothing, waiting for someone. When I am lying in bed as my mind wanders before falling to sleep. These "wasted" moments, moments not filled with anything in particular, are vital.
Csak azt tudnám, miért menekülök mindig az unatkozás elől?
2 megjegyzés:
Interesting!
Én hova vigyem vissza a kislányom??? Mióta Ő van, azóta nem unatkoztam..
Erről az írásodról az apukám jutott az eszembe:
Mikor 4 éve nyugdíjba ment, hónapokig tök depi volt, hogy ő mostantól akkor felesleges?!
Neki már nincs dolga, ő csak egy teher egy semmirekellő, neki már nincs semmi feladata, csak meghalni...
Aztán jött a méhésszezon, kereteket kellett csinálni, meg etetni járni, rendezni a méheket, majd vándorlás-pergetés, meg persze unokázás...
Egyből elfelejtette, hogy neki már csak a meghalás a feladata, mert elfoglalta magát.
Az unatkozás asszem a "felesleges vagyok" életérzéssel egyenrangú egy olyan ember életében, aki mindíg csinált "valamit".
Nekem pl. a kedvenc hobbim lenne jelen pillanatban, ha unatkozhatnék végre, de 2 gyerek mellett?! :)
Megjegyzés küldése