8:15 (optimistán) Indulok
8:19 Lejtõvel kezdõdik, úgy érzem száguldok. Aztán jön az elsõ kis emelkedõ az iskoláig, aztán a nagyobb az iskola után, lihegek. Lefelé gurulva pihenem ki magam.
8:20 Pitkänotko. Elsõ részen túl vagyok. Most emelkedõ következik. Elõttem egy profin felöltözött biciklis.
8:26 11 perc. Most fáradtam el. Elõször gondolom úgy, hogy feladom az egészet. Nem. Inkább azt, hogy hülye vagyok. Két vasútállomás között, az autopálya alatti átjáróban állok. Eltévedtem. Lejöttem a tûzoltóságnál, nem találtam meg azt a kis utcát amit mutatott a térkép. Kijöttem a fõútra a vasút mellé (300m plusz). Nagyon lihegek, kezdek izzadni. 2 perc pihenõ.
8:30 Szabadság aréna. Földes út.
8:32 Kicsit lehangoló, hogy egy parasztbiciklis lány elszáguld mellettem. Kb másfélszeres sebességgel.
8:35 Bredantie alja. Átjöttem a vasút alatt. Nem is olyan meredek, mint ahogy gondoltam. Földút, nagyon lassan haladok rajta. Nagyon ver a szivem, elfáradtam, pihennem kell.
8:36 (liheg) A vasútállomások számát nézve túl vagyok a felén. Lassan következik Kauniainen, onnan már csak egy. Lassan túl lehetek az út felén.
8:38 Beton. Mennyivel másabb. Betonon tekerni jóval könnyebb még dombra felfelé is, mint a kavicson. Vasútállomás mellett elhaladtam. A központban két diáklány ül az út közepén a virágágyásban, és sárga kukásmellényben gyomlál. Fasza nyári munka lehet.
8:41 Kauniaineni laposat elhagyva újra kavicsos és újra emelkedik. Kettesben tudok tekerni. Lihegek. Izzadok. A szembe jövõ kutyás bámul. Kanyarog az út be az erdõbe. Ez az út vezethet rá arra a gyaloghídra, amin még soha nem jártam. Lassan haladok.
8:43 Látom a hidat. A kis emelkedõre lendülettel hajtok fel. Az elõttem haladónak fel kell állni tekerni, nekem nem. Belejövök? Most gurulok át a hídon. Hatalmas érzés. Mindjárt megjövök.
8:44 Még csak 8:44 de már a kerai állomástól a munkahely felé tekerek. Mennyit járok erre. Gyalog 10 perc séta. Tekerve 3 perc és bent vagyok.
8:45 Próbálok lazábban tekerni és ellazulni, ne nagyon lihegjek mire odaérek. Még jön egy emelkedõ az irodaépületek elõtt. Jobb csuklóm zsibbad a támaszkodástól. Nem vészes.
8:46 Az irodák elõtti emelkedõ úgy néz ki megfingat. Kettesben tekerek de megint kifulladtam. Utolérem a vonatosokat.
8:46 Leszállok és tolom. Még meg kell kerülnöm az épületet. Át kell mennem hátra. Mindenki rajtam fog röhögni. Biciklizik a tehén. Na, már látom az épületet.
8:47 Felülök, elegánsan elgurulok a cigarettázó kolleganõm elõtt. Integet. Basszus, észrevett.
8:48 Leparkoltam a kerékpárt. Sétálok be az épületbe. Le az alagsorba zuhanyozni. Hátam izzadt. Gatyám OK.
9:00 Túl vagyok a fürdésen. A lépcsõn lefelé erõsen éreztem a combjaim. Be volt merevedve. Lefürödtem, ruha bent lóg a szárítóban. A tech póló már megszáradt. Összességébe véve örülök, hogy túl vagyok rajta. Nem volt nagyon fárasztó vagy kibírhatatlan. De ezt gyakorolni kell még mint a kapura rúgást. Lihegek. A reggelit kihagyom, nem esne most jól a kása. Energiaszint visszaállt, homlokom még izzad. Hangulatom: ide nekem a... Menni akarok fel a helyemre... dolgozni.
4 megjegyzés:
Grtulálok. Kell ennél nagyobb motiváció, mint az, hogy sikerült? És annál nagyobb, hogy egyre könnyebben fog menni?
Hehe, te azzal a 40 centis derékkal könnyen beszélsz. Visszahallgatva a "blogot" elszörnyedek, mennyire lihegtem.
Betond, gratula! Addig nehéz, amig elkezded! De nehogy abbahagyd!
Betond, mind lehet 40 cm a derekam, ha napi egy csomagot cigarettazom ... cseppet sem vagyok erre buszke, csak magyarazatkeppen, hogy tudom milyen lihegni.
Megjegyzés küldése