Az õsz színei

Nézzétek, nálunk már õszül. Gyönyörûek a színek, a gyerek is mondja, hogy zöld, zöldessárga, sárga, sárgáspiros, narancssárga, világosbarna, sötétbordó, zöldespiros. Kék az nincsen. Ma felragasztgattak mindenféle színes leveleket, amit a játszótéren találtak. Ügyes. Most alszik. Zeneovi után, este 6kor aludt el. Éjjel meg majd táncolunk. Sebaj, holnap nemzetközi távmunka nap, itthonról dolgozom.

Egyébként nem tudom miért mondják, hogy az õsz az elmúlás, mikor ilyen vidámak a színek, errõl inkább a tavasz jut eszembe.

Hazafelé jövet azon gondolkodtam, meglepem a párom valami finom vacsorával. Gombás cukkinire gondoltam. Tolom fel az alvó gyereket a hegyre, erre mit látok az erdõszélen: gyönyörû színû, érett gombákat. Kedvet kaptam, míg a gyerek alszik, megcsinálom a vacsorát.

Azt mondják a rádióban, az etetés, az enni adás a szeretet egyik kifejezési formája. Az anya az ölében tartja a gyereket, és eteti. Gondozza, életben tartja. Szereti. Etetés, evés = életben tartás = szeretet. A szeretet új definíciója, tõlem: életben tartani. A nap sugara életben tart. A nap szeret bennünket (vissza a napistenhez). Másfajta istenhit esetén: isten létrehozott és életben tart bennünket, enni ad (termények, gyümölcsök, gombák), etet, tehát szeret bennünket.

Én is szeretem a családom, biztos, ha ennyit fõzök rájuk. A hatodik szeretetnyelv. Én így fejezem biztos ki.

A szomszédban a két gyerek valami nagy puskával a kezében mászkálnak a bokrok között. Na azok biztos nem szeretnek, mert mikor észrevették, hogy észrevettem õket, megijedtek, és a földre ejtették azt a nagy puskát. Ha holnap nem írnék, biztos rám találtak. Kis para van. A lábam rendben. A gyerek felébredt és üvölt. Nincs idöm befejezni a vacsorát. Sebaj, majd holnap ebédre.