A szomszédom meg, akivel eddig egyetlen szót sem beszéltünk még, hirtelen barátjává fogadott. Tegnap megkérdeztem, ahogy szoktam, mindeki felé nyitottan, hogy látom új kocsival parkol. Elmondta, hogy ez egy kölcsön autó, amíg az új megérkezik. Ma látom begurult a hibrid Aurissal, csili-vili ezüstszmetál, elég volt csak annyit kérdezni: suoraan kaupasta? (egyenest a boltból?), és látszott rajta, hogy dagad a mája a büszkeségtõl. Lám, a slusszkulcs mégiscsak státusszimbólum. (Nekünk is ilyen lesz, majd ha beüt a gazdsági fellendülés, vagy ha pályát váltok - sokkal szebb mint a Prius, csak a csomagtartója lehetne kicsit nagyobb.)
Aztán a másik. Ez nem annyira jó, de ki tudja, mi sül ki belõle. Hétfõn hallottam az egyik managert beszélgetni, valakinek azt mondta, hogy együtt golfozott valami fejessel, és hogy pénteken jönnek a rossz hírek. Hát ma péntek volt, és mindez eszembe jutott, mikor láttam, hogy az emeleten az összes csoportvezetõ bent ül a tárgyalókban és telefonkonferenciát hallgat, s mikor kijöttek, eléggé lepény képük volt - valami olyat hallhattak, ami még õket is meglepte. Bár ne tanultam volna pszichológiát, akkor talán fel se tûnt volna, hogy a kopasz fiatal srác az ujjait tördeli, hogy zavarában ki-be jár a kis telefonfülke ajtaján, komolyan elkezdtem sajnálni. Kérdem viccesen, hogy na, rossz hírek? Mert hogy olyan levertnek tûnik. Azt mondja nem, csak most kezdték oviba járatni a kisebb gyereket, és teljesen fel van bolydulva miatta, éjjel alig alszik. Na ezen elbeszélgettünk. Az óvodán, meg hogy a teszt stratégiához hajnali kettõ és négy között jön az ihlet.
Aztán mosolyogtam magamban, mert ha tényleg rossz hírek jönnek, az a mi hétvégénket nem rontja el: 4 nap jön, hétvégén konferenciával, hétfõn laza nap lesz, mert a legtöbben kiveszik, kedden meg vappu, ami az egyik legnagyobb ünnep Finnországban, mindenki iszik, meg piknikezik.
A szomszéd cégben a múltkor úgy kommunikálták a leépítést, hogy most mindenkinek megadatik a lehetõség, hogy új szakmát tanuljon, és valami új területen próbálja ki magát. Ez igazán pozitív hozzáállás. Lehet, hogy akkor a midlife krízisen túl most végre újra kezdhetem az életem? Új hajat növesztek, lefogyok, és olyan állást keresek, ahol biztosíthatom, hogy mindenki megkapja a maga atomjait a növekedéshez és a megújuláshoz. Mert a múlt héten Svédországban megszületett a B terv ötlete (valóban nagyon mágneses ország lehet, ha ennyire pozitív hatással volt rám, mi lesz akkor az õsszel a francia konferencián, a katárok földjén...), támogató is akad, már csak a csomag kell, hogy meglegyen az indulótõke, szóval ide nekem azt az átszervezést! már nem félek miatta. És akkor hamarabb lesz olyan autónk is, mint a szomszédnak, csak nehogy összekeverjük, az enyémen ott lesz a céglogó: Betondia.
S ha ennyi még nem elég, ma uszoda volt, és a gyerek élvezte, aztán jött a vevõ, és közben ezerrel sütött a nap, urgálóköteleztem a 15 fokban, fogyok ezerrel, és kertészkedtem, holnap ültetünk. Holnap finomat fõzök, jön Liisa mamánk ebédre, elmegyünk retkire, szóval mindenki hepi, s szerdára talán a lángosképû managerek is kiheverik a fapofát, meg majdcsak isznak annyit vappukor, hogy elfejetsék az egész gazdasági világválságot, míg én felülemelkedek a dialektikán.
A kocsi is csak azért kell, mert Eco, bár nem Umberto.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése