A ma reggel (is) bömböléssel és tiltakozással indult, hogy õ nem akar óvodába menni, otthon akar lenni anyukával. Nem érti, hogy az óvoda nem ellene, hanem érte van, amíg mi dolgozunk, addig ott játszhat a többi gyerekekkel. Hiába a torta is, nem könnyítette az indulást. Bár az, hogy az allergiás csoporttársa miatt speciális torta készült, arra odafigyelt. Megigértük neki, hogy ebéd és torta után anya érte megy, ettõl talán visszaáll a bizalma. Holnap viszont ott kell maradnia tovább, holnap anyukának is be kell menni a munkahelyére.
Hogyan szerettessük meg vele az óvónénit? Miért nem tudnak kicsit kedvesebbek lenni a gyerekkel, úgy mint Liisa néni, vagy R*, bármelyik nagynéni? Akárkihez megyünk, mindig könnyen feloldódik, elvan, játszik a felnõttekkel. Az óvónéni miért kivétel?
Rengeteg sok türelemre van szükségünk, hogy kezelni tudjuk a reggeli helyzetet. A többi gyerekemnek is ennyire nehéz volt a beilleszkedés a finn oviba?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése