Szoktatás

Az óvodába szoktatást kicsit húzzuk még, vegyük úgy, hogy meghosszabbítottuk. Tegnap is, ma is délben mentünk a kisasszonyért, hogy visszaálljon a bizalma: nem csak azért tesszük oda, mert meg akarunk szabadulni tõle, hanem hogy megtanulja a finn nyelvet, hogy legyen játszótársasága, és mert anyukának is vissza kell menni dolgozni (mert ha nem megy vissza, nem lesz pénzünk az ovira - ördögi kör), és nincs aki addig vigyázzon rá (lenne, de az még több pénz).

Gondoltam, a bizalom visszaállításában az is segíthet, ha megigérünk neki valamit, és azt be is tartjuk. A jutalom a Hoplop volt, az ugrálós-mászókás játszóház. Reggel megbeszéltük, hogy délelõtt óvodába kell menni, de ha kibírja, és nem toporzékol, akkor ovi után elmegyünk ugrálni. És nem volt ma sírás egyáltalán.

Most egy pár napig megpróbáljuk így. Délben hazahozzuk, és meglátjuk, mikor lesz megérett az alkalom arra, hogy tovább ott maradjon. Addig még nyúzzuk egy kicsit anyuka idegeit a délutáni (nem-) alvással, az elevenséggel, azzal, hogy nem tud pihenni, tanulni, takarítani, hanem vele kell játszani, de ha összejön a terv, akkor sok türelemmel elõbb utóbb eljutunk oda, hogy ott is alszik, és a délutáni programon is részt vehet. És remélhetõleg nem fogja úgy érezni, hogy õt csak beadjuk a megõrzõbe.

Az ugrabugráló meg baromi jó volt, alig voltak, gátlástalanul mászhattam a gyerek után, jól bele is izzadtam.