Melegem van

Végre kizöldült Finnország, és már nem is tavasz, hanem nyári kánikula van egy pár napja, és ahogy megjön a meleg, esünk bele az influenzába, meg a depresszióba, mintha törvényszerû lenne. És hull az elsárgult virágpor, mintha az a virágpor okozná, hogy meg vagyok bolondulva.

Utálom a tavaszt. Meg a nyarat. Mert meleg van, és izzadok. Mert levetkõznek az emberek, kigombolkoznak, és kinyílnak, és vidámak lesznek, és még jobban szembetûnik, hogy nekem mennyire nincs mostanában jó kedvem. Azokat a napokat leszámítva, amikor sikerül elvonatkoztatni. A stressz meg megeszi az idegeimet. Én meg megeszek mindent a stressz miatt.

Az alap gond az, hogy a tavasz, vidámság, üdeség, nevetés zavar. Én is szeretnék ilyen lenni, de mintha egy ilyen ronda embertõl ez visszataszító lenne. Aztán a bikinivonalak, míg az emberek kicsomagolják magukat, és látszik, hogy törõdnek magukkal, sportosak, fiatalosak, én egyre azt érzem, hogy öregszem, hogy hiába minden erõfeszítés, takargatnom kell a bikinivonalaimat, pedig agyban még fiatal lennék, vagy mi. Utálom a játszótéren csókolózó szerelmes párt, a félmeztelen szaladgáló izomagyú férfit, de még a nyugodtan gyereket terelgetõ nagymamát is, aki mosolyogva napoztatja az arcát. Mert én meg ott aggódok nyakig begombolva, nehogy fényt kapjak, és hogy a gyerek le ne essen a mászóka tetejérõl. Meg hogy nehogy leköhögje vagy a taknyával összekenje a másik gyerekeket.

Aztán ott vannak a formák. Az enyém tökéletes alak, kerek, mint egy alma, de mekkora gap, szakadék attól, amit szeretnék, az alma mint az egészség és az élet szimbóluma, és az én sziluettem, ami a lustaság, a fásultság mintapéldánya. Az alma szép, ha érett, az enyém viszont éretlen, fehér, vagy éppen rothadt és kukacos. Ha napot kap, ki lehet dobni. Mérgezett, mint a Hófehérke mesében.

Dühös vagyok magamra, és agresszív, hogy nem úgy van, ahogy szeretném. Hogy sprotos, fiatalos, fitt szeretnék lenni, és ami vagyok valójában. Nem tudok felnézni magamra, nem tudok büszke lenni már semmire, és az egyetlen örömforrás a zabálás. Pedig épp a fogyás lenne az a sikerélmény, ami jól helyrepofozná az önbizalmam, az egészség, a boldogság, de még a jó alvás is mind a fogyással összefügg. És mivel sikertelen vagyok, evéssel kárpótolok, ami még messzebb visz a fogyástól.

Melegem van. Elegem van.