Önzõség

Hamarosan bajba kerülök a Bloggerrel. Olyan email címmel regisztráltam, ami már nincs meg, s most panaszkodik, hogy nem tud elérni, és nem tudja azonosítani a kilétemet. Hát nem mindegy, ha van egy login nevem és egy jelszóm, hogy ki használja a szolgáltatást? Mindenképpen tudni akarják, ki áll a felhasználónév mögött, ami alakilag egy email cím. Hol egy telefonszámot kérnének, hol egy másik email címet. Csakazértsem! Úgyis mindenki tudja, aki tudja, ki vagyok, nem akarom hogy a nagytestvér is tudja hivatalosan, mert nemhivatalosan már biztos tudják õk is. Nem para ez, hanem dac.

Gondolkoztam, s már megint a halálfélelem volt a téma, mint valami negatív tulajdonság, amitõl meg kell szabadulni. Arra jutottam: a halálfélelem is, és az élet mindenáron való meghosszabbítása is önzõség. Aki fél a haláltól, önzõen ragaszkodik saját életéhez, ehhez a rövid földi léthez, meg az anyagi dolgokhoz, amivel csak itt játszhatunk (lásd Angyalok városa c. film). Például pénz, halandóság, szerelem. De ezek mind múlandó dolgok, s mivel a szomszéd lova mindig zöldebb, amíg itt vagyunk a Földön, folyton az örök életrõl álmodunk. Aki fél a haláltól, ezeket a földi dolgokat akarja görcsösen és önzõ módon megtartani, fél elveszteni az anyagiságot, és a kapcsolati hálót (rokonokat, barátokat, üzletfeleket, ellenségeket). A halálfélelem megegyezik a facebookról való törléstõl való félelemmel. Facebook betegség.

Az orvos is önzõségbõl cselekszik, valaki önzõsége (rokonok, társadalom, saját sikervágya) miatt köti gépre a haldoklót, nem hagyják elmenni, mert hiányozna, mint segítség, mint támasz, mint adófizetõ átlagpolgár. Lám nem is mindenkinek adatik meg a lélegeztetõgép vagy a mûvese, csak a gazdagoknak, akik megmentve még több profitot termelhetnek a társadalomnak.

Az önzõségre meg azt mondják, nem szép, pedig nincs ezzel semmi probléma, csak a helyén kell kezelni a dolgokat. A génjeink önzõek, mert fenn akarnak maradni. Ha nem akarnának, ez az egész emberi társadalom, a civilizáció, a világ sehol se lenne. Valaki, valamilyen nagy erõ (az õsrobbanásnál, önzõ módon) nagyon meg akart testesülni, létrejött az anyagi, s azóta az egész világ azon dolgozik, hogy fennmaradjon - mi is. Nincs is ezzel semmi gond, csak ne ragaszkodjunk hozzá foggal és körömmel (a fogainkhoz se, azok is lassan kihullanak mind, az csak a fogorvos érdeke, hogy mielõtt kihúzza, elõbb drága pénzen mindet meg akarja menteni), és ne aggódjunk rajta, mert nem tudjuk elkerülni.

Az örök lélek hadd jöjjön ide a Földre játszani, tapasztalni, gazdagodni, aztán hadd menjen haza, hogy aztán megint vágyakozhasson újra testet ölteni. Amikor meg a Földön van, hadd vágyakozzon vissza az öröklétbe.