Ma majdnem levágtam az ujjam. Az új kést mostam el, és megszokásból ráztam le róla a vizet, de alatta ott volt a másik kezem, tartott valamit, s a kés élével rácsaptam a hüvelykemre. Nem fájt, csak pár másodperc után eszméltem, mikor már ömlött, hogy két centi hosszan, fél centi mélyen, az azt jelenti a hüvelykujj tövében, hogy csontig bemetszést ejtettem magamon. Harakiri, jutott az eszembe, lehet, hogy az is fájdalommentes? Ne játsszatok az éles késsel.
Kérdezte valaki, hogy most mihez kezdek, mert hogy olyan rossz hírek járnak mifelénk, már mindenhol elterjedt, hogy a kanadai rém baltával csapkod. Bízom benne, hogy nem fát vág, csak az elmosott baltájáról zörgeti le a vizet. A szám akkora, hogy nem is hiszem, valahogy nem jut el az érzelmi tudatomig, hogy ennek már vége, bár akkor minek stresszelek, persze a remény hal meg utoljára, teszem a dolgomat, ahogy eddig, fényesítem a stratégiámat, és támogatom az újrakezdõ teszt managert.
Ismeritek a gyors és gépírónõt? Aki olyan mint a villám? Idõnként le-lecsap? Na ahhoz hasonlatos, csak mostmár rendszeressé válik a gépelés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése