Félkarú

Azon gondolkoztam milyen lehet fél kézzel vagy lábbal élni. Ha netán úgy adódna, hogy döntenem kell, vagy az életem, vagy a lábam, melyiket választanám? Milyen élet lenne az mezõn szaladás nélkül? Aztán elfelejtettem, s ma eszembe jutott. Mindhárom mûtétem után azt mondták, hogy víz egy hétig nem érheti a sebet. Amíg be nem gyógyul. Gondolom akkor a seb 7 nap alatt begyógyul, s nem véletlen van törvényileg a 8 napont túl gyógyuló kategória: a sima vágott seb 7 nap, az már valami komoly, amihez 8 vagy több nap kell. Ma megpróbáltam úgy megfürdeni, hogy ne érje víz a sebet. A seb a bal kezemen van, jobban nem specifikálom, úgyis olvastad, be van kötve, s próbáltam úgy megmosni magam (nálunk zuhany van), hogy ne érje víz. Feltartottam a magasba, a zuhanyt kiakasztottam, hogy csak aláállok, a kezem magasabbon volt, így nem éri víz. Azám, de hogy szappanozom le magam? Legalább a jobb karom és hónaljamhoz kellene a bal kéz. Hogy mossák magukat az egykarúak? Bár a hátam sem érem el megszappanozni, az se szokott még elrohadni, talán a hónalj is kibírja pár napig, csakhát az ciki lenne, na. Szóval annyiban maradtunk, hogy mégsem fogom akarni annyira azt az amputációt.

Gyerekkoromban a vaksággal voltam így. A fotolaborban, amibõl otthon is volt mindig egy, vak sötétben, de annyira, hogy még a fehér csempét is letakartuk fekete papírral, minek, ha az összes rés el volt reteszelve, vakon kellett a filmet kihámozni a tokból és kitépni az orsóból, felcsavarni az elõhívótank orsójára, beletenni a méregbe, lezárni fénymentesen, s miután ez megvolt, lehetett visszakapcsolni a lámpát. Ennél nehezebb volt és több elõkészületet igényelt az, amikor tekercs filmet töltöttünk a kazettákba (sötétben kellett meghámozni a végét, feltekerni az orsóra, vágni, lezárni a kazettát). Akkoriban gyakorolgattam, hogy csukott szemmel közlekedek, csak a tapintásra és számolásra hagyatkozok. S lám, az áramszünetben sem kezdek el sikongatni.

Elvileg gyakorolhatnám, milyen lenne az életet fél kézzel, de minek? Most, hogy rá vagyok szorítva, OK, de alig várom már, hogy levegyem a kötést. Szorít.