2012. július 28., szombat
Valami radikális
Vajon a 4 centis pajzsmirigy-tumor elég radikális?
Valami radikális változásra vártam, de nem gondoltam komolyan, nem akartam senkinek rosszat, csak a 2012 dec 21-i dátum miatt írtam ki a falra, hogy lehet, hogy ez az utolsó nyár, erre tessék, transzmutáció, át a hídon, vissza a nagy szekérre.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
10 megjegyzés:
Az, az.
...
???
??????? :O
Hagyod itt lógva az embereket, hiába kérdezgetik sorra, hogy mi a frászról beszélsz???
...ha már ti nem rágjátok a fülét, hogy VÁLASZOLJ MÁR Betond, nnna, majd akkor jön Negi és hisztibe kezd.. ;)
Talán a privát blogon, itt marad az eperszedõs befõzõs téma. Nem akarom szennyezni itt az étert.
A pszichológusom mondta valamikor 2005 táján, hogy jobb, ha kiírom magamból azt ami nyom. Ami stresszt okoz. Mert azzal átpakolom másra, és megkönnyebbülök.
Azóta megtanultam, hogy a dolgokkal szembe kell nézni, hogy feldolgozzam. Ha átadom másnak, más aggódik értem. Jó ez nekem? Persze, jó, ha sajnálnak, és milyen jó látni, hogy mennyien lájkolják a szenvedésem. De ezzel csak rontom a levegõt, nyakatokba öntöm ugyanazt a szennyet, amit az újságok meg a tévé is a nyakatokba önt.
Hogy mutassam meg, hogy a gondok ellenére is lehet pozitívan gondolkodni? Ezen gondolkozok most. Hogy napló, az biztos. De hogy blogon, vagy privátban, papíron, esetleg valami könyv formában, ezt még nem tudom.
hmhmhm....
Most gondolkodom...
Tudod Betond, én erre használom a jelszavas blogomat.
Ott szoktam kiabálni, sírni, "anyázni", dühöngeni.
Mert én is vallom: ki kell mondani, ami bent esz és szétfeszít, mert ha nem, abba beleőrülök, bele betegszem...
És igen, ÉN aggódni akarok érted, ha megengeded, és ha van okom rá, azért, "ami vagy nekem".
Szennyezni az étert olyan értelemben, hogy megosztani a panaszokat, kilõni a világûrbe, az internetre, hogy mások is aggódjanak.
Kinek érdeke, hogy az emberek aggódjanak, és félelemben, feszültségben éljenek? Nem hiszem, hogy minket elõbbre vinne.
Hehe, azt hiszem ezt a bejegyzést akartam törölni, hogy ne szennyezzem az étert... erre nesze
Névtelen írta...
Az eperlekvárt is ember főzi, meg a Nokiát is ember teszteli, és ez nem szigorúan szakmai blog, úgyhogy nyugodtan jöhet néhány negatív bejegyzés is a pozitívak mellé. Már csak azért is, hogy lássuk, mi is az a nehézség, ami mellett mégis pozitív tudsz lenni? Úgy igazi a tanítás.
Panaszkodni, fájdalmat és félelmet kiadni meg kell és lehet is. Nyilván szűkebb körben, privátabb blogon jobb helyen van. Aki valamiért – bármiért – kötődik hozzád, azt érdekli, abban a kapcsolatban nem „szennyezés”. Annak és annyit mondasz el, akinek és amennyit akarsz, és ezt mindenkinek el kell fogadni, nem kellene magyarázkodnod miatta. Van egy határ a nyilvánosan vállalható és a privátban közölhető között, ezt te tudod hol szeretnéd meghúzni. Szerintem aki figyel az érti, a határon túl privátban érdeklődik, és elfogadja, hogy mennyit osztasz meg vele.
A problémáid a tieid. Neked kell megoldanod őket – de ha nem osztod meg senkivel, akkor senki nem is fog tudni segíteni. Néha csak annyi segítség is elég, hogy az ember elmondhatta, kiadhatta. Az orvossal megosztottad, ő segíteni fog a saját tudásával. A lelki vonatkozásokat másokkal, máshogy osztod meg.
Megjegyzés küldése