Nem teljesen kóser

Valami még mindig nem teljesen oké, valami még mindig görbe itt bennem. A doki kimondta az ítéletet, nem halálos, de mûtik, s ettõl megkönnyebbültem, ez a probléma letudva. Pontosabban félre téve, ha nem nõ a daganat, akkor nem sürgõs, ha nõ, akkor be a kórházba és megmûtik. Na ezzel van a bajom. Hogy nem nõ, és nem okoz panaszt, és a várólista végén várom, hogy végre sor kerüljön rám, ami ki tudja mikor lesz. Semmi más vizsgálat, semmi más mûvelet, pedig megérdemelnék egy jó végbéltükrözést, vagy egy cétét, vagy mitt tudom én mit, mert valami még mindig nem oké. Folyton a bõrömet nézem: hol a nap szárítja ki, hol újabb anyajegyek, szemölcsök, pattanások, nehezen gógyuló sebek, nem oké ez így, mert a diagnózis ellenére a testem még mindig nem úgy dolgozik, ahogy régen, nem harcol a behatolók ellen, és nem múltak el a barna foltjaim, aka anyajegyek, sõt, tovább növekednek. Az arcomon újabb ragya emelkedett ki, a nyakamon is egy újabb futószemölcs, persze tudom a stressztõl van, de a mi a francért stresszelek, mikor a doki megmondta, hogy ezt most túl fogom élni. Hajnali 3 után még nem tudtam aludni, tévét kellett nézni, vagy valami sorozatot videón, minden 5 perc után lefagyott a gép, karcos a könyvtári lemez, hát már csak ezért is jobb lenne a filmeket tölteni, mint kölcsönözni, a letöltött film általában nem akasztja ki a gépet. Ma meg úgy igazán fejre estem, nem képletesen, hanem a szó szoros értelmében. A rokonok mondták, hogy a pajzsmirigy daganatuk ütéssel kezdõdött. Hogy mennyit ütöm én meg magam mostanában! Ülök a hintán, igen, a 105 kilós is belefér még az olyan hintába, ami egy autó gumiból van szerelve, és fészkelõdök, hogy ne nyomja a lánc a csípõm, erre kiesek a hinta hátulján, a hinta alá befordulok, és fejjel érem a kavicsot, a nyakam sérült, fáj a lapockám, a vállam, a gerincem, na most ott lesz a következõ daganat, pont a vesekõ után, mert ma a reggeli földmunka közben annyit izzadtam, hogy most porzik a vesém, és néha kegyetlen beleszúr, mint akinek köve van. Na igen, ilyen körülmények között nem csoda, ha gyomorsavam van, ha az emésztésem tönkre van, ha zabálok, mint az állat, és iszom a kólát literrel, amiért meg nem tudok este elaludni, s kezdõdik az egész elõlrõl, a tükör elõtt, az anyajegyekkel. Tegnap éjjel már eljutottam oda, hogy a pokolba küldtem az orvost, miért nem tudta azt mondani, hogy rosszindulatú, hogy mehetnék már haza, vállamon törölközõvel, zsebemben fogkefével. Szerintem LRH sem tudna kiutat mutatni, csak a reinkarnáció segíthet. A tököm televan ezzel az egésszel.