Mikor azt hiszem, hogy sínen vagyok és hasít a kód, derül ki, hogy a következõ fázisban az egészet az alapjaitól kell újra írnom, mert az objektumomnak nem lehet futásidõben paramétert átadni. Arról nem is beszélve, hogy ha törölni akarok egy adatot, a konstruktor megnézi, hogy az az adat rendelkezésre áll-e, ha nem, akkor létrehozza, csak azért, hogy aztán törölni tudjam. Ergo újra kell írnom a szülõ osztály konstruktorát.
Ugye érted? Ha nem, akkor megnyugtatlak, hogy én se teljesen. Nem a nyelvvel van a problémám, mert értem azokat a szavakat, hogy osztály, objektum, öröklõdés, hanem az objektum és osztályhierarchiával: mi mibõl születik, mikor hal el, minek mi az értelme, ki csinálta, és miért pont így.
A probléma visszavezethetõ vallásos, vagy ezoterikus problémává (vagyis kongruens, ahogy azt NP teljes problémáknál tanultuk), amikor az a kérdés, hogy mi az élet értelme, mikor születünk és meddig élünk, ki és mikor teremtett bennünket (teremt-e a teremtõ minden nap, kell-e minden új ember megszületéséhez újra és újra gombot nyomnia, vagy elég volt egyszer bekapcsolni a "számítógépet", és megy a program magától), és miért így mûködünk. Azt hiszem mégis jobb, ha hiszünk benne.
(Bizalom kérdése lenne? Mert a bizalmat könnyen fel tudom építeni. elég, ha arra gondolok, hogy a természet, vagy az Univerzum mindent elsikál utánunk, és minden kilendülés után visszaáll egy újabb egyensúlyi helyzetbe. A kódomról is elmondható ugyanez, de a kívánt egyensúlyi helyzet nem az, hogy kék halállal elszáll, nem is az, hogy a teszt ismeretlen hiba (tervezési hiba) miatt elhasal.)
Tanulság: Úgy néz ki, a mindennapi kenyerünkért minden nap meg kell szenvednünk. Avagy "Ember, kûzdve kûzdj" (és bízva bízzál)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése