Üzenet fentrõl

Ülök a konyhában, eszem, mit eszem, zabálom a gombapörköltet, ami a hétvégi távollétem alatt készült, csináltam hozzá nokedlit. Úgy kívántam már, hogy meggedóztam érte. Ez nagyanyám szavajárása volt, míg élt. Úgy belefeledkezek az evésbe, hogy tiszta flow élményem van, csak arra riadok, hogy szúr, a paprika vagy a hagyma jelez, nem bírja a gyomrom. Kiszaladok az udvarra szívni egy kis fényt, a gyors meditáció csodákat mûvel, még velem is, az intelligenciatúltengéses érzelmi fogyatékossal is. A testi örömök, a fizikai világ... ez abszolút nem fontos. A krisnavölgyben is ezredszer elismételt mondatok járnak a fejemben: nem a materiális gyarapodás, hanem a szellemi/lelki fejlõdés a fontos. A túlvilágra, vagy a következõ életbe meztelenül megyünk, csak a tapasztalatainkkat vihetjük magunkkal. Ergo nem érdemes aggódni, hogy hogy áll a bankszámla, vagy mi kerül a fazékba. Az étel is májá, illúzió, az evés élvezete haszontalan, bûnös...