Elektronikából tanultuk valamikor a 90-es évek derekán, hogy a modul rendszerû televíziót már nem barkácsoljuk, nem cserélünk benne ellenállást, hanem az egész modult cseréljük. Kidobjuk a rosszat, és bedugjuk a helyére az újat. Ilyen egyszerû.
Aztán tapasztaltam, hogy ha valami nem mûködik, telefon, háztartási gép, annak a javítása túl fáradtságos, könnyebb eldobni a rosszat és újat venni.
Mi van, ha az ember romlik el? Ha megbetegszik, megöregszik, ha nehézségei vannak, és nem mûködik rendesen? Ha már nem elég jó? Kidobják azt is, mert "sebaj, van máásik". Bedugják az öregek otthonába, megszabadulnak tõle, magára hagyják, mert könnyebb a problémásat eldobni, leválasztani, mint szembenézni a nehézségekkel.
Ez nem probléma, ez adottság, ezzel meg kell tanulni együtt élni. Ez a materiális világ ilyen, nem érdemes szembe pisilni a széllel. Ha valami nem mûködik, azt ki kell dobni.
Ma éjjel kiülök a teraszra, egy törölközõvel a nyakamban, s várom, hogy erre járjanak a vogonok. Ez a föld már elhasználódott, nem tudom megjavítani, az túl macerás. Megyek, stoppolok magamnak egy újat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése