Lehet az eredeti bûnbeesés a kétnemûvé válás története?

Rákerestem, mi az a BNT, ahol az a szexuálbiológus magyarázta a feromonok fájdalomcsillapító hatását, és valami nagyon furcsa oldalra találtam, a bokor közösségre, ami magában nem olyan érdekes, de ott egy olyan magazinra, amiben arról írnak (katolikusok), amirõl egy ideje erõsen gondolkozok. Az eredeti bûnbeesésrõl beszélt a miskolci evangélikus lelkész, aki itt járt Helsinkiben. Hogy amikor ettek a tudás fájáról, hirtelen megijedtek egymás nemi szervétõl (na nem így mondta), és fel akartak öltözni. Tehát addig nem zavarta õket az, hogy egyiknek ott lóg, a másiknak meg felül domborodik. (Hozott a lelkész egy kiadványt, amiben az evolúció ellentmondásait szedték össze, pl a kétnemû élõlényeket, ami evolúcióval nem alakulhatott volna ki ilyen pontosan.)

Lehet, hogy ez a történet (meg az oldalából kivett bordából teremtett nõ) azt próbálja meg jelképekkel elmagyarázni, hogy alakult ki a nõ és a férfi, a kétnemûség? Mert ha korábban ivartalan szaporodtunk, vagy kétnemûek voltunk, mint mondjuk a fák, akkor nem kellett szégyelleni magunkat egymás elõtt, egyformák voltunk. De valahogy ki kellett alakulnia, ha igaz az evolúció, hogy az egyikünknek puncija van a másikunknak kukija (na ez most elég nagy teher volt leírni, ugye a blokk az blokk), és ez fokozatosan nem igen tudott kialakulni, csak egy hirtelen (tervezett?) változással, hogy minden passzoljon egymással, a funkció is, a forma is. Nem nevet! Ez mozgatja a világot. Nemdebár? Ha nem lenne a kétnemûség, meg az az áldott tevékenység, amit ez a két dolog egymással csinál, nem lennél te se. Szóval kuss. (Ezt most csak zavarom leplezése miatt írtam ide.)

"Platón arról számol be, hogy kezdetben gömb - alakúak voltunk, s könnyen gurultunk mindenfelé, de az irigy istenek kettévágtak bennünket, s azóta a gömb egyik fele keresi a másikat... Hamvas Béla Az androgűnosz c. tanulmányában, a kereszténységről beszélő Scientia sacra harmadik kötetében állítja, hogy kezdeti formánk a férfi és nő szétválaszthatatlan egysége volt, s minden bajunk megoldása, ha újra egyek, androgűnosz leszünk."

Lehet, hogy ez a történet arról szól, amit máshol is olvastam, hogy leszületünk ide a földre, mert a halhatatlan szellemi lényünk meg akarja tapasztalni, milyne a fizikai világban létezés? Mert a szellemi lénynek (amit isten belelehellt a halott anyagból gyúrt testünkbe) nincsenek érzékszervei, kezei, nemi szervei, ha tudni akarjuk, milyen a (látható, 3 dimenziós, anyagi) világ, akkor le kell születnünk, és élnünk kell, és tapasztalnunk. Lehet, hogy ez a történet azt akarja elmesélni, hogy ott, ahonnan jöttünk, és ahová visszamegyünk a földi életünk után (=édenkert?) ott mind egyformák vagyunk, egyforma szellemi lények, egynemûek? Isten a maga mintájára teremtette az embert. Isten egy. Az ember kétféle. Lehet, hogy az az isteni ember, ami bennünk, a testünkben lakik, egynemû, mint az isten? A szentháromság sem beszél nõrõl, csak atyáról, fiúról (szülõ, gyermek, ha általánosítani akarok) és szent lélekrõl, vagy szellemrõl.

Lehet, hogy a bûnbeesés az a szexualitásnak, a szexuális vágynak a megjelenése? Amikor tudatossá válik, hogy az örömet okoz? Jelképezi-e a kígyó a férfi nemi szervet, esetleg egy másik férfiét, hogy a bûnbeesés Éva félrelépése miatt van (kivel ott az édenkertben)? Vagy Éva vágyat érzett? Hogy behálózta Ádámot? Vagy a bûnbeesés a szexszel való jutalmazás, sõt visszaélés megjelenése? Gyere Ádám, kóstold meg az almát, nézdd, milyen piros, milyen finom!

Olvasom ezen a bokros oldalon, hogy a 2 Kelemen 12,2-6 -ot idézi. Eggyé válik a férfi és a nõ, ha már nem vágyakoznak egymásra, akkor jön el az isten országa? Egész addig, amíg a szex uralja a világot (értsd: az állati ösztönök, amibe pl a gyilkolás, félelem is beletartozik), addig ne is akarjunk itt szép új világot? Vagy akkor jön el az isten országa, ha megöregszünk, és már nem hajtanak az állati ösztönök?

A fenti, dõlt betûs idézet egy másik érdekes gondolatot is ébreszt. Ha a belsõ ember (a szellem) nemtelen, akkor lehet, hogy a transznemûek, és a biszexuálisak, és a homok is mind "normálisak", csak nem fogadják el azt a földi testet, ami nekik jutott. Bár nem tudom, jár-e büntetés annak, aki nem fogadja el azt, ami adatott, aki tiltakozik az isteni sors ellen.