Tegnap a bibliakörben is a döntés nehézségéről volt szó. Ha isten beszél is hozzánk, ahhoz csönd kell, hogy meghalljuk. Valszeg nálam a sok nyüzsgés elnyomja a hangját, ezért le kellene csillapodnom, el is mentem ma úszni (a víz alatt - talán már meséltem - csend van), de csak miután beszéltem az illetékesekkel.
Tanácsot is kaptam, a keresztény döntéshozás 6 pontjában találtam igazán megfontolandót, de szcientológus ismerõsöm is azt mondta (meg a nagyszájú M* is ma ebédkor), hogy ne mondjak egybõl nemet, mondjam, hogy meg kell gondolom, meg azt, hogy máshonnan is várok még visszajelzéseket, és csak utána akarok dönteni, aztán majd megírom nekik, hogy bocs mégsem, és meggyónom vasárnap, hogy nem mondtam teljesen igazat. De isten kommunikált, és utat is mutatott, és mindent elrendezett, de ezt ebédkor még nem tudtam.
Szóval az volt a meglátás, a keresztény döntés lényege, hogy az imába ne eldöntendõ kérdést tegyek fel istennek, hogy menjek vagy maradjak, mert arra a válasz vagy igen, vagy 42, hanem mondjam azt, hogy drága istenem, úgy döntöttem, hogy maradok, kérlek erõsíts meg ebben a döntésemben, vagy görgess akadályokat, hogy meggondoljam magam. Emlékszem, ez volt a mormonok módszere is, ha belül érzem a melegséget, akkor tudhatom, hogy isten velem, és támogat.
A bibliakör után ülök be a kocsiba, és kiesett a kezembõl a lumia telefon. Már meg akartam tõle szabadulni, mert ugyan a kamerája jó, és ezért is tartottam meg, de sem a Here térkép, sem más pontgyûjtõ alkalmazás nem fut rajta, pedig subwayben meg hesburgerben meg kotipizzában de jó lenne gyûjteni a pontot!, és telefonról mutatni a kupont, hogy ni, olcsóbban kérem a mega menüt. Látom elment a kép, gondoltam kikapcsolt. Bekapcsolom, remeg, de se kép, se hang. Aztán megint. Úgy látszik hazavágtam a képernyõt. Most már nem javíttatom, a kolleganõmnek, akinek a héten mutattam meg, honnan rendeltem bele akkut, szóltam, hogy ne rendeljen, mert megkapja olcsón az enyémbõl, az SD kártyáról kimentettem a képeket, és a telefont hamarosan feláldozom a tudomány vagy a mûvészet vagy a sport (távolbadobás) oltárán.
Akkor még nem tudtam, hogy ez az incidens isteni jel. De az volt. Errõl is beszéltünk, hogy az isten által küldött jeleket akkor, amikor történik, nem is vesszük annak. De ma jött a megadott idõ, haza jöttem, hogy csend legyen, kapcsolom be a netet, de nem megy, a laptopom újra indul, a skype nem hajlandó csatlakozni, frissít, forog, de nem csöng. A mobilon levõ skype lenne a B terv, de a mobil megadta magát. A telefon lenne a C terv, de a telefon halott, a másikban meg nincs benne a betárcsázós telefonszám. Majdnem elsírom magam, hogy égetem magam, mikor eszembe jut, hogy ez az interjú most a technika hibájából elúszott, de hát épp ezt akartam, nem? Arcvesztés nélkül kihátrálni belõle.
25 perc bénázás után végre sikerül betelefonálni, meg is beszéltük, hogy most nincs olyan munka, amire annyit tudnának fizetni, amennyiért már megérné menni, szóval huh, megkönnyebbültem, elhalaszthatom a döntést akkorra, ha majd mindent megtettem azért, hogy jobbra forduljon a sorsom, s ha akkor sem leszek boldog, majd akkor belevágok az ismeretlenbe. Gyôzelem.
Ezt megünneplendõ új fogadalmat tettem. Ha jól számolom, ma van az a 20 éves évforduló, mert nem augusztus végén, hanem szeptember utolsó csütörtökén érkeztem, s ha nem csal az öröknaptár, akkor azt ma kell ünnepelni. Vettem rózsát, szép csokor, régen, a válás után szokásom volt, csak úgy, hangulatjavítónak kiteszem a konyhaasztalra, léleksimogatónak (mindjárt gyujtok gyertyát is, és kényeztetem magam, mert megérdemlem). Meg kivettem a könyvtárból (ez is isteni sugallat, épp az orrom elé került) a KonMari könyvet, ami egy mozgalom, hogy szabaduljunk meg a felesleges dolgoktól, amik hátráltatják az életünket. Nálam is rengeteg szemét halmozódott fel, ilyen volt a telefon is. Nem csak a felesleges ruháktól, lyukas zokniktól, és mindenféle eltett iratoktól fogok megszabadulni, de az agyamat feleslegesen elfoglaló emlékektõl és a negatív gondolkodástól is. Aminek egy módját tudom, mindjárt megyek megkeresni a pálinkát.
Mi van még? Ha ünneplünk, ünnepeljünk ezerrel. Megvettem a szilveszteri M bulira a repjegyet, meg ma bementem a boltba, és megvettem a telefont, amit már hónapok óta kerülgettem, a sorszám tépéssel együtt kb 3 percet voltam bent. Biztosra mentem, elõtte megkérdeztem M*-t, hogy neki bevált-e, azt mondta szereti. Szóval Lumia után lett egy Nokiám, életem elsõ androidos telefonja, remélem szertni fogjuk egymást. Érdekes látni, hogy repjegy és telefon kérdésben tudok gyorsan dönteni, tehát nem döntés-impotens vagyok.
Most úgy kb jól vagyok, látom, hogy törõdnek velem (törõdik velem) fentrõl, s tisztára feldobott, hogy nem kellett nemet mondanom, mert õk mondtak. Elmentem svéd órára, aztán úszni, aztán a boltba, és most jó. Töltöm a telfont, holnap tesztelem, hogy mit tud. Mondhatom azt is, hogy validálom.
Éljen a 100 éves Finnország, édes apaföldem, éljek én, éljen az elmúlt 20 boldog év! És az eljövendõ új ember, és a következõ 50 boldog év!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése