Hajnali indulás

Ez a bejegyzés a döntés nehézségérõl szól.

Teljesen abban a hitben voltam, hogy szerdán, munkaidõ után megyek a reptérre és repülök haza. Erre véletlen kiderült, hogy a gép reggel 6-kor indul. Nem elég, hogy nemt udok bent lenni a kötelezõ csoport napon (valamit majd hazudok, hogy miért nem tudok menni), de kurva korán is kell kelni. S még nem tudom (hogy hol alszom ma éjjel), hogy hogy megyek ki a reptérre.

Lehet parkolni a reptéren.

• Közel van a terminálhoz, de drága (80 eur elõvételben)
• Reggel ki kell fagyasztani az autót, oda kell vezetni (30 km).
• Séta a terminálig csak pár perc.
• Az autó fedett (de hideg) parkolóban van, biztonságban.
• Visszafelé nem kell havat lapátolni róla.
• Éjszakai érkezés után a haza út séta + kis melegítés + vezetés 35 perc.
• Össz költség 87 eur.

Lehet parkolni az út mentén, a reptéri busz vonalán

• Legtöbbször így parkolok.
• Korábban kell indulni.
• Ki kell fagyasztani az autót, oda kell vezetni (20 km).
• A buszig csak 100 méter a séta, a terminál bejáratánál tesz ki.
• A busz 20 percenként jár, éjjel is (visszaút reptértõl az autóig nem gond).
• Az út a parkolás helyétõl a reptérig 25-30 perc.
• Csak a buszjegyet és a tankolást kell fizetni, a legolcsóbb megoldás.
• Az autó az út mentén nincs teljes biztonságban, de eddig nem törték fel.
• Éjszakai érkezés után a haza út busz + melegítés + haza út 1 óra.
• Össz költség 13 eur.

Lehet parkolni a reptér melletti parkoló társaságnál

• Olcsóbb, mint a reptérei parkolók (50 eur).
• Éjjel nappal van ingyen transzport a parkoló és a reptér között.
• A transzfer gyors, kb 10-15 perc extra.
• A kocsi biztonságban van, de szabadtéren parkol.
• Oda is, vissza is olvasztani kell.
• Éjszaka a haza út 20 perc transzfer + olvasztás + vezetés összesen 55 perc.
• Össz költség 57 eur.

Lehet parkolni a reptéri városi parkolóban

• Olcsóbb mint a reptéri parkolók (39 eur).
• Fedett de nem fûtött.
• Nincs transzport, a séta a termimálig 15 perc (fagyban csomaggal kellemetlen, fõleg a vissza úton, amikor feladott csomagot is cipelek)
• Ejszaka haza út 50 perc
• Össz költség (parkolás + benzin) 46 eur.

Lehet menni Bolt vagy Uber taxival

• A legkényelmesebb megoldás, a lakástól a terminálig visz.
• A legygyorsabb, otthonról indulni 30 perccel késõbb kell (ennyivel többet alhatok).
• Nem kell a kocsit olvasztani/melegíteni, meleg autóba ülök be.
• Más vezet, én még fél órát alhatok vagy ébredezhetek hajnalban.
• Ha aznap hajnalban foglalom, lehet olcsóbb (35 eur), de nem biztos, hogy van a közelben autó. (össz költség így kb 70 eur)
• Ha elõre foglalom le, mind a két társaság 46,50 eurót kér oda (vissza változó kb 35 + borravaló). Várható összköltség 94 eur, tehát ez a legdrágább megoldás.
• Utazás (oda vagy vissza) kb 30-35 perc.

A nehézséget az okozza, hogy nem tudom, hogy árazzam be azt, hogy az autót én vezetem vagy más, az út szélén parkolok, vagy parkolóházban, vagy otthon az udvaromon, kell-e reggel vagy éjjel érkezéskor jeget kaparni és melegíteni, mennyi idõvel korábban vagy késõbb kell felkelni, mennyibe kerül összesen. Ehhez egy Doctus vagy más hasonló döntéstámogató rendszer kellene. Sajnos én magam sem tudom, mennyit ér nekem az idõ meg a kényelem, akkor hogy tudná ezt eldönteni helyettem bármilyen logika vagy szoftver? Ha lapos a pénztárcám, hajlamos vagyok a legolcsóbb megoldást választani, még akkor is, ha tovább tart éjjel átfagyva haza érkezni.

Ha valahogy sorba tudnám ezeket rendezni, vagy ha fel tudnék állítani egy költség-haszon függvényt (pl az idõ pénz, tehát az idõt és a költséget szorzom össze?), akkor talán könnyebb lenne. Vagy ha súlyokat tudnék rendelni a fenti "tényezõkhöz", és valami költség-függvényt számítani.. De a súlyokat nem tudom megtippelni.

Most arra hajlok, hogy felkelek úgy, mintha autóval fél útig mennék, és buszoznék, de mielõtt elindulok, megnézem, van-e a közelben olcsón taxi. Ha van, taxizok, ha nincs, autózok és buszozok. De ha már vezetek, akkor jobb lenne a reptér közelében parkolni 50 euróért, és 5-10 perces transzferrel menni a reptérre. De errõl most nem tudok dönteni, mert nem tudom lesz-e taxi hajnalban.

Vagy hogy is? most akkor csak 2 lehetõség maradt a kosárban: vagy autó + busz, vagy autó + reptér közelében parkolás és transzfer. Ebbõl a buszos megoldás olcsóbb. Ha hozzá veszem a harmadikat, a taxit, nem tudok dönteni.

Áááááááá, ordítani lenne kedvem, döntésképtelen vagyok.

Kommunikare necesse est avagy keresztény döntés

Tegnap a bibliakörben is a döntés nehézségéről volt szó. Ha isten beszél is hozzánk, ahhoz csönd kell, hogy meghalljuk. Valszeg nálam a sok nyüzsgés elnyomja a hangját, ezért le kellene csillapodnom, el is mentem ma úszni (a víz alatt - talán már meséltem - csend van), de csak miután beszéltem az illetékesekkel.

Tanácsot is kaptam, a keresztény döntéshozás 6 pontjában találtam igazán megfontolandót, de szcientológus ismerõsöm is azt mondta (meg a nagyszájú M* is ma ebédkor), hogy ne mondjak egybõl nemet, mondjam, hogy meg kell gondolom, meg azt, hogy máshonnan is várok még visszajelzéseket, és csak utána akarok dönteni, aztán majd megírom nekik, hogy bocs mégsem, és meggyónom vasárnap, hogy nem mondtam teljesen igazat. De isten kommunikált, és utat is mutatott, és mindent elrendezett, de ezt ebédkor még nem tudtam.

Szóval az volt a meglátás, a keresztény döntés lényege, hogy az imába ne eldöntendõ kérdést tegyek fel istennek, hogy menjek vagy maradjak, mert arra a válasz vagy igen, vagy 42, hanem mondjam azt, hogy drága istenem, úgy döntöttem, hogy maradok, kérlek erõsíts meg ebben a döntésemben, vagy görgess akadályokat, hogy meggondoljam magam. Emlékszem, ez volt a mormonok módszere is, ha belül érzem a melegséget, akkor tudhatom, hogy isten velem, és támogat.

A bibliakör után ülök be a kocsiba, és kiesett a kezembõl a lumia telefon. Már meg akartam tõle szabadulni, mert ugyan a kamerája jó, és ezért is tartottam meg, de sem a Here térkép, sem más pontgyûjtõ alkalmazás nem fut rajta, pedig subwayben meg hesburgerben meg kotipizzában de jó lenne gyûjteni a pontot!, és telefonról mutatni a kupont, hogy ni, olcsóbban kérem a mega menüt. Látom elment a kép, gondoltam kikapcsolt. Bekapcsolom, remeg, de se kép, se hang. Aztán megint. Úgy látszik hazavágtam a képernyõt. Most már nem javíttatom, a kolleganõmnek, akinek a héten mutattam meg, honnan rendeltem bele akkut, szóltam, hogy ne rendeljen, mert megkapja olcsón az enyémbõl, az SD kártyáról kimentettem a képeket, és a telefont hamarosan feláldozom a tudomány vagy a mûvészet vagy a sport (távolbadobás) oltárán.

Akkor még nem tudtam, hogy ez az incidens isteni jel. De az volt. Errõl is beszéltünk, hogy az isten által küldött jeleket akkor, amikor történik, nem is vesszük annak. De ma jött a megadott idõ, haza jöttem, hogy csend legyen, kapcsolom be a netet, de nem megy, a laptopom újra indul, a skype nem hajlandó csatlakozni, frissít, forog, de nem csöng. A mobilon levõ skype lenne a B terv, de a mobil megadta magát. A telefon lenne a C terv, de a telefon halott, a másikban meg nincs benne a betárcsázós telefonszám. Majdnem elsírom magam, hogy égetem magam, mikor eszembe jut, hogy ez az interjú most a technika hibájából elúszott, de hát épp ezt akartam, nem? Arcvesztés nélkül kihátrálni belõle.

25 perc bénázás után végre sikerül betelefonálni, meg is beszéltük, hogy most nincs olyan munka, amire annyit tudnának fizetni, amennyiért már megérné menni, szóval huh, megkönnyebbültem, elhalaszthatom a döntést akkorra, ha majd mindent megtettem azért, hogy jobbra forduljon a sorsom, s ha akkor sem leszek boldog, majd akkor belevágok az ismeretlenbe. Gyôzelem.

Ezt megünneplendõ új fogadalmat tettem. Ha jól számolom, ma van az a 20 éves évforduló, mert nem augusztus végén, hanem szeptember utolsó csütörtökén érkeztem, s ha nem csal az öröknaptár, akkor azt ma kell ünnepelni. Vettem rózsát, szép csokor, régen, a válás után szokásom volt, csak úgy, hangulatjavítónak kiteszem a konyhaasztalra, léleksimogatónak (mindjárt gyujtok gyertyát is, és kényeztetem magam, mert megérdemlem). Meg kivettem a könyvtárból (ez is isteni sugallat, épp az orrom elé került) a KonMari könyvet, ami egy mozgalom, hogy szabaduljunk meg a felesleges dolgoktól, amik hátráltatják az életünket. Nálam is rengeteg szemét halmozódott fel, ilyen volt a telefon is. Nem csak a felesleges ruháktól, lyukas zokniktól, és mindenféle eltett iratoktól fogok megszabadulni, de az agyamat feleslegesen elfoglaló emlékektõl és a negatív gondolkodástól is. Aminek egy módját tudom, mindjárt megyek megkeresni a pálinkát.

Mi van még? Ha ünneplünk, ünnepeljünk ezerrel. Megvettem a szilveszteri M bulira a repjegyet, meg ma bementem a boltba, és megvettem a telefont, amit már hónapok óta kerülgettem, a sorszám tépéssel együtt kb 3 percet voltam bent. Biztosra mentem, elõtte megkérdeztem M*-t, hogy neki bevált-e, azt mondta szereti. Szóval Lumia után lett egy Nokiám, életem elsõ androidos telefonja, remélem szertni fogjuk egymást. Érdekes látni, hogy repjegy és telefon kérdésben tudok gyorsan dönteni, tehát nem döntés-impotens vagyok.

Most úgy kb jól vagyok, látom, hogy törõdnek velem (törõdik velem) fentrõl, s tisztára feldobott, hogy nem kellett nemet mondanom, mert õk mondtak. Elmentem svéd órára, aztán úszni, aztán a boltba, és most jó. Töltöm a telfont, holnap tesztelem, hogy mit tud. Mondhatom azt is, hogy validálom.

Éljen a 100 éves Finnország, édes apaföldem, éljek én, éljen az elmúlt 20 boldog év! És az eljövendõ új ember, és a következõ 50 boldog év!

Dönteni nehéz

Azt már mondtam, hogy mennyire nehéz dönteni? 3 különböző módszert próbáltam ki:

1. Pro és kontra - amelyik oldalon több a pro, az az alternatíva nyer
2. Képzeld el, hol lennél 5 év múlva, ha így és ha úgy döntenél
3. Kockázatelemzés - milyen kockázata van az egyik és másik alternatívának?
4. +1: adott eseménynek milyen kimenetelei lennének egyik vagy másik esetben?

Az elsõ tiszta sor, vegyél egy lapot, írd fel bal oldalra mi szól az egyik, mi a másik lehetõség mellett. A gond az, hogy nem csak mellette, hanem ellene szóló érvek is vannak, tehát máris 4 felé lehet osztani a lapot, mi szól az egyik mellett és ellen, mi szól a másik mellett és ellen. Majd számoljuk  össze az érveket, a pluszokból vonjuk ki a negatívokat, és ahol több érv marad, az nyer.

A gond ezzel az, hogy a különbözõ érvek nem azonos súlyúak. Felírtam pl hogy wc papírt kell vinni a kórházba. Na de hányszor voltam az utóbbi idõben kórházban? Egyszer sem. Tehát ennek a valószínûsége alacsony, így ezt alacsony súllyal esik a latba. Avagy a mérleg egyik oldalára. A gyerek viszont, hogy nem láthatom hetente, akkora nagy súlyú, hogy ha csak ez lenne az egyik oldalon, akkor is lehúzná a mérleget, hiába pakolnék a baloldalra barátnõt, új családot, milliós fizetést és elektromos cégautót.

Ez a módszer elvérzett, mert a felírt pro és kontra érvek mellé képtelen voltam értelmes módon súlyokat rendelni.

A másik módszer is érthetõ: csukd be a szemed, meditálj, és képzeld el hol vagy 5 év múlva, mit csinálsz, kik vesznek körül, hogy érzed magad. A menés esetén viszonylag normális életet láttam, de idegbajos vagyok, és 2 új gyerek is feltûnt, mint új család. Ezt akarom? Már letettem a gyerekcsinálásról, ebben a korban az ember már a temetését tervezi, milyen zene szóljon, kik lesznek ott, hamvasztás vagy koporsó - már ha lehet. A maradás esetén temetõt láttam. Ez nem nyert, invalid eredmény. Annyira nem rossz a helyzet, hogy bele is halnék.

A harmadik módszer szerint felírtam kockázatokat. Mi lehet a legrosszabb, mi romolhat el, ha itt maradok, és ha haza megyek. Melyik oldalnak van nagyobb kockázata? A kockázatokban az a jó, hogy könnyebb melléjük súly rendelni: a valószínûségét összeszorzom azzal a veszteséggel, amit az okoz, ha bekövetkezik. Pl a WC papír: a valószínûsége, hogy bekerülök a kórházba kicsi, ez szorozva a WC papír árával, ami mondjuk 50 cent, alacsony, tehát ez a kockázat, ha realizálódik is, nem dönt nyomorba. Az már igen, ha nem lesz altatóorvos vagy patológus, vagy ha leváltják Orbánt, és elszállnak a gázárak.

A negyedik a második és a harmadik egyesítése módosítva. Eseményeket, szkenáriókat írok fel, ilyeneket, hogy "leesik a gyerek a fáról", "rákos leszek", "elhagy a barátnõm", "születésnapja van a gyereknek", "nagyapa leszek", "kitör a világháború Korea és az Egyesült Államok között". Megnézem, hogyan cselekednék, mi történne egyik és mi a másik esetben. Itt vannak föld alatti bunkerek, mindenkinek. Otthon gondolom csak a kiváltságosoknak jut, mert nem volt kötelezõ építeni ilyeneket a hidegháború éveiben. Lehet, hogy a nagyvezír megmenekül, de mi lesz a néppel, ki nem szarja le? Mi lesz velem? Meghalok az elsõ atomatámadásban. Mekkora ennek a valószínûsége?  Elég nagy, mert lassan futok, és nincs protekcióm, se pénzem, hogy lefizessem a ajtónállót.

Ha jobban megnézzük, bármelyik módszert próbálom is, egyikkel sem tudok dönteni. Azt mondja K*, kedves ismerõs, hogy minden döntés érzelmi döntés lesz, s az is. Döntöttem már, mégis minden nap úgy fekszem le, hogy nem fogom megbánni? Racionálisan akarom alátámasztani a döntést, de racionálisan semmi sem szól mellette.

Mondok még valamit. Valaki azt mondta, hogy igen, az a helyes, hogy ha mindent megpróbáltam, és mégsem tudom az életemet jobb irányba terelni, akkor bele kell ugrani az ismeretlenbe, mert akkor megvan az esélye, hogy jobb lesz. Ezzel három baj van. Az egyik, hogy "megvan az esélye". Nem biztos, hogy jobb lesz, lehet rosszabb is. Más lesz, az biztos. A másik, hogy "ha mindent megpróbáltam", ha minden megtehetőt megtettem. Jé, dézsavû érzés, errõl már írtam (lakás, adósság, munka, párkapcsolat). Akkor most csak újra fogalmazom? Hisz nem próbáltam meg még mindent.

A legjobb az afrikaim volt, azt mondta, hogy otthon ott vannak a szeretteim, de nulláról újra kellene építeni az életem. Hát ez igaz, se kapcsolataim, se a salátatörvények erdejében vagy mezején kiigazodásra nincs érzékem, se a zsebtolvajok ellen nincs mentségem, sem a stresszt nem bírom, sem nincs ingyen kolbászból a kerítés. A 3D nyomtatóról nem is beszélve.

Aztán eszembe jutott minden, az önkiszolgáló könyvtár, a mocsártúra, a lappföldi szúnyogok, meg az, amikor itt délen is lehetett látni az északi fényt, le is fotóztam kétszázat, de nem volt az apámtól vett csoda gépben memóriakártya. Meg a finn Mensa, meg az a maréknyi finn barátom, a zenész, a lappföldi csaj, aki mindenen képes nevetni, a templomban a pap, aki mindig a nevemen szólít, a kolléga, aki minden magyar vonatkozású cikket lemásol és elküld nekem.

Nem vagyok egyedül. És itt élni jó.

Mit mondott az Ex? hogy ismer annyira, hogy tudja, otthon sem lennék boldogabb, ott is panaszkodnék, csak nem az idõjáráson, hanem azon, hogy drága a repjegy, és hogy túl ritkán láthatom a gyereket, vagy hogy megint elmenekültem a problémák (meg a gyereknevelés) elõl.

A döntéshozó egyedül van. K* is azt mondta, hogy döntenem egyedül kell, senkire nem számíthatok. Még szerencse, hogy amikor ide kijöttem, volt aki mellettem állt. Meg amikor vega lettem, akkor is volt valaki, aki a kezem fogta. Akkor éreztem, hogy vannak olyan emberek, akikre számíthatok. Ha most is lenne valaki, aki kézen fog, és azt mondja, döntsek ahogy akarok, akkor is mellettem áll, akkor könnyebb lenne. Vajon egy coach képes arra, hogy úgy álljon mellettem, mint a feleségeim?

Mózes követõ volt, nem vezetõ

Machiavelli írja az Uralkodóban, hogy nem érdemes Mózesen filozofálni, mert õ nem saját elgondolása, hanem isten akarata szerint cselekedett. Magyarul Mózes nem vezetõ volt, hanem manager, ha Baracskai Zoltán Követõ nélkül nincs vezetõ c. könyve alapján okoskodok. Azt hiszem, ezen elgondolkodok egy kicsit.

A fentiekhez az idézetet egy tanulmányban (1) olvastam, ott elég mélyen belemennek, hogy vajon Machiavelli mit gondolt a vallásról, Istenrõl, és az uralkodókról (angolul herceg), és vajon szatíra-e a könyve, vagy komolyan gondolta. Ezek szerint, ha mindent és mindenkit Isten irányít, akkor a világon egyáltalán nincs szükségünk (karizmatikus) vezetõre. Vagy, a fentiek értelmében gondolkodhatom úgy is, hogy a karizmatikus vezetõ az, aki képes meghallani Isten akaratát, irányító szavait. Ilyenbõl valószínûleg elég kevés lehet a világon. De ha így van, akkor õk csak médiumok, közvetítõk.

A mûvész is a látomást, az ihletet veti papírra vagy vászonra, õ is csak közvetítõ lenne a spirituális és a reál világ között? (Akkor mégsincsenek olyan kevesen ezek az isteni gondolatra fogékony közvetítõk.)

Ha így van, akkor a karizma és a kreativitás összefügg egymással.

---
1) (...) "although one should not reason about Moses, as he was a mere executor of things that had been ordered for him by God…" He does not expressly argue, for and against, the question of whether faith sets limits to reason, as a philosopher who wanted to make himself obvious might do, but leaves a contradiction that is blatant when exposed. Now why should one not reason about Moses?

Source: Mansfield, Harvey: Machiavelli's enterprise. New Criterion. Oct2013, Vol. 32 Issue 2, p4-11. 8p.